Az idei tavasz meglehetősen változékonyra sikerült: nyáriasan meleg, hideg-szeles és esős napok váltogatták egymást márciustól május végéig. Ilyenkor sokan panaszkodnak arra, hogy egyfolytában álmosak, és bár átfogó kutatás még nem készült erről a jelenségről, azért megvannak a tudományosan megalapozott okai, hogy miért érezzük magunkat fáradtnak, ha borús az idő.
Először is ott van, amit látunk – pontosabban az, amit nem látunk. A napfény hatására a szervezetünkben leáll annak a melatonin nevű hormonnak a termelése, amelytől esténként elálmosodunk. Igen ám, csakhogy ha esőfelhők takarják el az eget, nem jutunk elegendő napfényhez, ami kikapcsolja ezt a természetes ébresztőórát.
Az esőillat szintén álmosító lehet. Száraz időben a növények küönféle olajokat választanak ki, vélhetően azért, hogy leállítsák a magérést, amíg azok kifejlődéséhez megfelelőek nem lesznek a körülmények.
Ugyanezt az illatot érezzük akkor, amikor tavasszal a kertünkben átforgatjuk a termőföldet. Vihar után időnként ózonszagot is érezhetünk, ez a háromatomos molekula akkor jön létre, amikor a villámok hatására szétesnek, majd újra összeállnak az oxigénatomok. Az ózon csípős szagát egyesek a klóréhoz, míg mások a fehérítőhöz vagy a frissen mosott lepedőkéhez hasonlítják.
Az eső zaja szintén nyugtató, álmosító hatású lehet.
Az, hogy reggel nehezebben ébredünk, friss földszagot érzünk és zsongító esődobolást hallgatunk, bőven elég ahhoz, hogy úgy érezzük, legszívesebben azonnal visszabújnánk az ágyba. Sajnos, hiába a fent sorolt tudományos érvek, csak kevesen tehetik meg, hogy rossz időben átaludják a napot.