Bem Józsefet 1848 decemberének elején tették meg az Erdély területéről akkorra már kiszorult helyi hadsereg vezetőjévé. A lengyel szabadsághős gyakorlatilag csodát tett: néhány hónap alatt kiszorította a császáraikat az országrészből.
Eközben pedig nem sokat törődött a hatáskörökkel, oly mértékben beleszólt polgári ügyekbe is, hogy Erdély kormánybiztosa, Csányi László már elképzelhetőnek tartotta, hogy Bem diktátorságra törhet. Pedig csak azt tette, amit célszerűnek tartott katonái harckészségének és a tömegek mozgósításának az érdekében.
Sokan nem bocsátották meg neki például, hogy nem akarta megtorolni a román népfelkelők nagyenyedi vérengzését. Úgy vélte: „ha a kegyelmet elébe helyezzük a jognak, akkor legádázabb ellenségeink csodálatát és tiszteletét nyerjük el, és [őket] erkölcsi lefegyverzéssel barátainkká tesszük”.
A székelyekben megbízott
Ugyanígy komoly mértékben – és ésszerűtlenül – lépte túl hatáskörét 1849. február 22-én kiadott kiáltványával. Történt ugyanis, hogy a naszódi románok a Bukovinából betörő Karl Urban seregéhez csatlakoztak. Bem erre ki akarta üríteni a vidéket, hogy székelyekkel népesítse be.
Mindenekelőtt nekünk azon kell igyekeznünk, hogy Bukovina felőli határszéleinket biztosítsuk, mert az oláh egy hűségtelen nép. Én nekik általános bűnbocsánatot adtam, de azok, kik Urbannal az országból kikergettettek, nem tértek vissza; azok pedig, kik hon maradtak, az ellenséggel áruló egyetértésben voltak, […] Ezen árulásnak lett azon következménye, hogy az ellenség Besztercénél betört, […] Nekünk arra kell törekednünk, hogy egy másodszori beütését az ellenségnek, ha őt visszavertük, lehetlenné tegyük…
Olyan tervet eszelt ki, amely ellen nemcsak Csányi, de Kossuth Lajos is kifakadt. Bem szerint tehát az ellenség visszatérésének megakadályozására szükséges
… ezen határszélekre oly férfiakat telepítni, kikben bízhatunk és ilyen férfiak ti vagytok, székelyek! Ezt kívánja a jogosság s saját fenntartásunk kötelessége. Felszólítom tehát minden székely családfőket 26-40 évig, hogy azonnal Marosvásárhelyen jelenjenek meg, hol négy zászlóaljba felosztva s a föld és birtok elfoglalhatásában seregeink által gyámolítva, valóságos birtokukba ünnepélyesen be is fognak vezettetni.
20 oláh közé egy magyart tenni
A polgári vezetés nem látott mást Bem akciójában, mint az egyedül a szenvedélyek felcsigázására alkalmas, elhibázott vállalkozást.
Az csak úgy tanácsos, ha olyan számba telepednek le, hogy aztán meg is óvhatják magokat; nem kell 20 oláh közzé egy magyart tenni, mert, ha meg nem ölik, idővel oláh lesz belőle s vesztettünk nyereség helyett.
És meg is akadályozták. A telepítés előkészületei ettől függetlenül megtörténtek, és március-április folyamán meg is jelentek az első telepesek Beszterce környékén, akiket a kerület katonai parancsnoka, Tóth Ágoston ezredes hazaküldött. Kossuth 23-án írta meg Bemnek, hogy állítsa le a telepítést, aki engedelmeskedett ugyan, de Tóthot elmozdította, amiért nem hajtotta végre parancsát.
