Az utolsó jégkorszak végéig az óriási testű szárazföldi és vízi emlősök, a költöző madarak és a vándorló halfajok kulcsszerepet játszottak a szárazföld és a vizek termékenységének megőrzésében, mert a tápanyagokat nagy távolságokra juttatták el.
“A múltban ezek az óriások egyenletesebben oszlatták szét a tápanyagokat, köztük a foszfort és a nitrogént a világon, ezzel az egész Föld termékenységét növelték: nagy távolságokat jártak be, így a természeti erőforrásokban bővelkedő centrumoktól messze eső ökoszisztémákba is elszállították a tápanyagokat” – mondta Christopher Doughty, az Oxfordi Egyetem ökológusa, az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) közölt tanulmány egyik szerzője.
Bolygónk bizonyos értelemben az óriások földje volt, mielőtt az ember meghódította volna. Tízezer évvel ezelőtt azonban ezeknek a gigászi emlősöknek mintegy 150 faja halt ki a klímaváltozás és az emberi tevékenység együttes hatására
– hangsúlyozta Joe Roman, a Vermonti Egyetem biológusa.
A kutatók kiszámították, hogy mielőtt az utóbbi évszázadokban a kereskedelmi célú bálnavadászat egyes helyeken akár 90 százalékkal is csökkentette a cetek egyedszámát, ők és más tengeri emlősök évente mintegy 340 ezer tonna foszfort szállítottak szaporodási helyüktől az óceánok nyílt vizére. Mára ez a mennyiség a 23 százalékára, évi 74 ezer tonnára zuhant.
