Tudomány

Egymillió embert vitt el az epés hányás Magyarországon

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2015. 09. 14. 13:00

Az emberiség feje felett még ma is fenyegetően lebeg egy-egy ismeretlen kórokozó indította világjárvány lehetősége. Nyilván reménykedünk benne, hogy fejlett világunkban már nem vágna olyan széles rendet a népesség soraiban, mint tette azt számtalanszor a történelem során, de ki tudja…

A kolera ma már gyógyítható, megelőzhető, bár egyes elmaradott területeken még mindig komoly fenyegetést jelent. Ám nem is olyan rég még világszerte a legrettegettebb betegségek között tartották számon.

Az utolsó, és egyben legpusztítóbb járvány 1872. szeptember 14-én tört ki Magyarországon, negyedmillió embert vitt el.

A betegséget egy baktérium okozza, ami széklettel, hányadékkal terjed a szennyvízen vagy az ezekkel fertőzött nyers élelmiszereken keresztül. Súlyos, intenzív hányással és hasmenéssel jár, a beteg kiszáradás miatt veszti életét.

Romlott vérű emberek nyavalyája

A XVIII. században jelent meg Európában, és hamar rettegéssel töltötte el az embereket. Magyarországot az első, nagy áldozatokat szedő járvány 1831-ben érte el. Kereskedők közvetítésével Lengyelország felől tört be annak ellenére, hogy lezárták a határt, és belföldön is kordonok akadályozták az emberek, így a kór mozgását is. Éhínség kezdődött, jobbágyfelkelés tört ki, több mint félmillió ember betegedett meg, 237 ezren bele is haltak – köztük Kazinczy Ferenc.

A magyarul epe kórságnak nevezett betegség okát nem ismerték. “A Tisza partján lévő Hejségekbe is először azok haltak, akik legközelebb laktak a Tiszához és Tisza vizéből ittak.” A folyó vize “képtelen zavaros vólt, és akiket felbontottak, azoknak gyomrába sok iszapot találtak” – írja a kortárs prédikátor, Debreczeni Pap István. Majd hozzáteszi:

A Cholera nem egyéb, hanem az éhség miatt elkényszeredett romlott vérű emberek nyavajája. Igaz is vólt ez először, mert mind az illyeneket seprette; de azután másokra is el terjedt.

Az emberiség jótevője

Gyógyszerként ekkor még ópiumot, kámfort, izzasztókat, forró ecetes borogatást, piócákat és érvágást alkalmaztak, a megelőzés érdekében a gyomortájékra kentek fehér gyantát vagy széles bőr öv viselését javasolták. Nem csoda, hogy a túlélés a szerencsén és a helyes orvosi ösztönökön múlt. A vissza-visszatérő járványok viszont a század utolsó harmadára megindították a közegészségügyi gondolkodást, aminek eredményeként Markusovszky Lajos megállapította: “A kolera egyike az emberiség legnagyobb jótevőinek”.

Persze a megoldás nem jött egyik napról a másikra. Rájöttek, mennyire fontos az ivóvíz és az otthonok tisztasága, a fertőtlenítés, és javasolták a kolerás ürülék elégetését. De a kiváltó okot még mindig nem ismerték, a tudomány sötétben tapogatózott az 1872-es járvány kitörésekor is. Még mindig ópiummal, kámforral, ecettel kevert vízzel próbálták gyógyítani, de a járvány megfékezésében, a felvilágosításban is fejetlenség, szervezetlenség uralkodott.

Sokan például a külsőleg használatos fertőtlenítőszereket is beszedték… Az utolsó középkori típusú járványnak nevezett kolerajárvány két évig dühöngött, egyes források 180, mások 250 ezer áldozatot említenek, a demográfiai sokkból hat év kellett a talpra álláshoz. A század végére azonban – főleg a higiéniás szabályok megalkotásával és betartatásával – már sikerült visszaszorítani a betegség újabb és újabb támadásait. Addig azonban, a XIX. század egészére nézve a kolera egymillió áldozatot szedett a Magyar Királyság területén.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.