A „zsibói bölény” néven ismert idősebb Wesselényi Miklósnak 11 gyermeke született, de mindössze egyetlen egy, ugyancsak Miklós érte meg a felnőtt kort. Apja erős testalkatát örökölte, amit folyamatos lovaglással és különböző sportokkal fokozott. Jó barátja, Széchenyi István így emlegette: “hatalmas, méltóságos, királyi tekintetű magyar”, aki méltán lehet az ellenzék vezére.
Az első ökölvívónk
Merthogy Miklós aktívan politizált. Erdélyi lévén 1825-ben még nem vehetett részt az országgyűlés főrendi házának munkájában, de részt vett a Kaszinó megalapításában, javaslatot tett magyar színház felállítására és létrehozta az első vívókört. Miután azonban Szatmárban birtokot szerzett, 1830-ban már a felsőtábla tagjaként, a reformmozgalom elismert vezetőjeként tevékenykedett.
Hasonló út vezette őt a reformerek táborába, mint Széchenyit. Fiatalon együtt utazták be Nyugat-Európát, főleg franciaországi és angliai tapasztalatuk pedig megerősítették bennük a hazai változások szükségességét. Kevesen tudják, hogy Wesselényi Angliában John Jackson edzőtermében megismerkedett az ökölvívással, így ő az első bokszban képzett magyar.
Hazatérve saját birtokán kezdett “rendet tenni”: elengedte robotot és a dézsma egy részét, elsőként szabadította fel parasztjait a jobbágyság terhe alól, taníttatta őket, saját költségén szervezett tanfolyamokat a korszerű termelési technikákról. Haladó szelleme, politikai aktivitása és nem utolsó sorban Balítéletek című műve hamar kivívta bécsi udvar haragját.
Börtön, betegség
A cenzúra megkerüléséért és egy megyegyűlésen elmondott, állítólag felségsértő beszédéért – a kifogásolt mondat elhangzását nem sikerült bizonyítani – perbe fogták. Védője Kölcsey Ferenc volt. Wesselényi Pesten tartózkodott az 1838-as nagy árvíz idején, bátran és aktívan mentette a bajba jutottakat, ezzel érdemelte ki az árvízi hajós nevet. Hőstettei ellenére három év börtönre ítélték, ám egyre súlyosbodó szembetegsége miatt engedélyezték, hogy egy sziléziai szanatóriumban kezeltesse magát.
Ezután 1843-ban visszatért zsibói otthonába, ahol rövidesen megvakult és 1848-ig nem vett részt aktívan a politikában. A bivalyerős embert köszvény kínozta, egészsége megrendült. Mégis komoly szerepe volt abban, hogy 1848-ban a kolozsvári országgyűlés kimondta Erdély egyesülését Magyarországgal. Akárcsak Széchenyi, Wesselényi Miklós is aggódva figyelte a magyar kormány és a bécsi udvar közt elmérgesedő viszonyt, a várható tragédia elől ismét a sziléziai szanatóriumba menekült. Itt felesége, Lux Anna ápolta, mígnem 1850 tavaszán ismét hazaindultak Zsibóra.
Út közben azonban megfázott, tüdőgyulladást kapott, Pestre már nagy betegen érkezett: “Mások segédcségével alig tudott az István herceg szállodába felvánszorogni”. Dühösen utasította vissza, hogy az orvos eret vágjon rajta, de később sikerült meggyőzni. “Az ér megnyittatik, de vér helyett genny folyt ki. A tüdő lob sebesen nyargalva haladt elé. A beteg párja nélküli dörgő vastag hangja annyira meggyengült, hogy a legfinomabb női gyermek hangnál vékonyabb lett. Az időnként megrohanó éles fájdalmakat nagy béke tűréssel szenvedte. Harmadnapra vonaglani kezdett… nem sokára kiadá az erős test a még erősebb lelket” – olvasható Újfalvy Sándor emlékirataiban.
