Hiába volt hazánk az Osztrák-Magyari Monarchia éléskamrája, a nagy háború idején nálunk is jelentkeztek élelmezési nehézségek. Az állam különböző intézkedésekkel, például jegyrendszer vagy hústalan napok bevezetésével igyekezett úrrá lenni a problémán. A mennyiségi korlátozás pedig szükségszerűen együtt járt a minőségi romlással.
Inkább megölnéd magad…
Az ugyanakkora súlyú kenyér egyre kevesebb búzalisztből készült, amelyet mindenféle adalékanyagokkal „dúsítottak” az alacsonyabb presztízsű gabonaféléktől kezdve egészen a falisztig. Sőt, a Magyarország 1915. április 10-ei számában már receptet közöltek, hogyan lehet olcsó és finom hadikenyeret készíteni – derül ki a idézi a Politikatörténeti Intézet korabeli sajtóhíreket feldolgozó weboldaláról.
Fortepan.hu
Mindhiába. Gábor Andortól tudjuk, hogy a Pesti ember kenyere “Fekete kívül is, belül is … Avatag, rohatag, svanyú, keserű … Ragacsos, agyagos, vicikes, vacakos Avatag”. Amikor elhatározza, hogy megeszi, még az is felötlik a költőben, “Nem lenne okosabb, ha mindjárt pisztollyal ölnéd meg magadat?”
Hamu és cellulóz
És a fakéregből készült kenyér sem a fantázia szüleménye. Az 1847-es hosszú és kemény tél egy rendkívül rossz termést hozó nyár után a végsőkig próbára tette az akkori Pest-Buda lakóit. Ekkor próbálták pótolni a hiányzó gabonát hárs-, fűz- és gyertyánfa kérgéből készült „liszttel”, amelyet a búzaliszttel vegyítve sütöttek meg.
Az I világháború során már 1914-ben törvényt hoztak a kevert liszt forgalomba hozataláról. Alternatív megoldásként a kukorica került előtérbe, de a háború előrehaladtával a helyzet egyre romlott. A fronton és a hátországban élők előbb főként rozslisztből készült fekete kenyeret, majd hadikenyeret fogyasztottak. Ez utóbbi már keményítőt, sőt adalékként hamut és cellulózt is tartalmazott.
