Nem túlzás azt állítani, hogy a babonaság egyidős az emberiséggel. Ma már nyilván senki hiszi, hogy napfogyatkozás idején kereszteletlenül elhunyt gyerekek eszik meg a Napot, de még mindig sok ősi “beidegződés” él bennünk. Sőt, sokszor meg sem fordul a fejünkben, hogy épp babonaságot cselekszünk.
A torta és a szerencse
Tudja valaki, miért jellemző a mai esküvőkön, hogy egy nagy torta helyett több kisebbel, vagy egymás fölé pakolt emeletes tortával találkozunk? Mert divat. És mert az ókori Rómában a gazdagság és termékenység jelképeiből, lisztből, mandulából, dióból és szárított gyümölcsökből álló esküvői tortát a menyasszony fején törték szét.
A darabkákat a vendégek felszedegették, de még a morzsákat is, és olyanoknak is küldtek belőle, akik nem tudtak jelen lenni – szerencsét hozott. A kis tortákat néhány évszázaddal ezelőtt Angliában egymás fölé helyezték, majd az ifjú férjnek és feleségnek is át kellett ugrania. Ha ezt sikerült úgy megtenniük, hogy a halom nem dőlt össze, az termékeny és boldog házasságot ígért. Innen az emeletes esküvői torta – írja a Múlt-kor.hu.
Az ördög húsa
Ha már étel, ejtsünk szót a lóhúsról. Az emberek évezredekig fogyasztották, egészséges, tápértéke a marhahúsénál is magasabb. Ma a legtöbben mégsem ennék meg. A viking hagyományban a lóhús fogyasztása összekapcsolódott Odin imádásával, vagyis a keresztény Európa szemében egy pogány szertartással. A bálványimádást visszaszorítandó III. Gergely pápa 732-ben betiltotta a lóhús evést.
Az egyház nem bonyolította túl a magyarázatot: a lóhús az ördög húsa, ha valaki megeszi, azzal az ördögnek szolgál. A pogány szokásokat sikerült eltörölni, a nép viszont nem felejtett. Évszázadokkal később az egyszeri embernek nyilván fogalma sem volt a pápai bulláról, mégis úgy tartotta: aki lóhúst eszik, arra szörnyű szerencsétlenség vagy betegség fog lesújtani. Ez a babona minden bizonnyal az egyik oka a lóhús iránt érzett viszolygásunknak. A szükség természetesen törvényt bont, háborúk idején Európában is sok ló végezte az asztalon.
Lekopogom
Ha valaki remélt vagy valós szerencséjéről, vagy épp a balszerencse elkerüléséről beszél, a kimondott szavakat gyorsan le is kopogja. Az asztal lapján alulról fölfelé háromszor, vagy ha nincs asztal bármilyen fa felületen. Ezt persze nyilván nem “tudat alatt” tesszük. No, de miért? Több magyarázat is létezik.
A kereszténység előtti időkben erősen tartotta magát a hit, hogy az erdő szellemei fákban lakoznak. A fa érintésével, simításával nekik köszönhették meg a szerencsét vagy éppen azt, hogy elkerülte őket a baj. Vagy ellenkezőleg, azért kell a fára koppintani, hogy az ártó szellemek nehogy meghallják a dicsekvést, és megirigyelve az embert elvegyék tőle a szerencsét. Egy másik lehetőség, hogy a fa Jézus keresztfáját, a hármas szám a szentháromságot jelképezi, a kopogásra pedig azért van szükség, hogy a gonosz nehogy tönkre tegye…
