Tudomány
nők, első világháború (nők, első világháború)

Pokoli volt nőnek, anyának lenni

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2015. 03. 27. 16:00

Helyt álltak a gyárban, nevelték a gyereket, a semmiből készítettek ételt, miközben a fronton harcoló férjükért, fiukért, testvérükért reszkettek. Nők az I. világháborúban.

Korábban a témában:

A kegyetlenségéről híres XX. század gyakorlatilag az I. világháború vérzivatarában született. A gépesített mészárszék négy éve addig ismeretlen terhekkel és szenvedéssel járt mind a harctereken, mind a hátország civil lakosságára nézve.

A nagypolitika húzásait, a harcterek eseményeit keresztül-kasul ismerjük, de igen kevés szó esik arról, hogyan élte meg a kisember a nagy háborút, milyen kihívásokkal kellett szembenéznie, és hogyan élte mindennapi életét a feje tetejére fordult világban. Erről igyekszünk felvillantani néhány képet a korabeli sajtó alapján a Politikatörténeti Intézet segítségével.

Napi 10-13 óra munka

A hagyományos női szerep, a családanya, feleség, “házi tücsök” egy csapásra felborult a háború következtében. A családfő keresete nélkül, csupán az államtól kapott hadsegélyből képtelenség volt fenntartani a családot. Az élet minden területéről hiányzott eközben a munkaerő, birtokos parasztok és napszámosok, utcaseprők, mesteremberek, kereskedők és tanárok együtt gubbasztottak valamelyik lövészárokban.

Főként a hadfelszerelési gyárakban kellett munkába állniuk, konzervet, töltényt, bakancsot vagy ruhát készítettek. 10–13 órát dolgoztak naponta, de minden esetben rosszabb pénzt kaptak a férfiaknál, hiszen a női munka „igénytelenebbnek” számított, ráadásul a „nőnek nem kell családot fenntartania”. Ez utóbbi kirívóan igazságtalan hozzáállás volt, tekintve hogy az asszonyok épp kenyérkereső férjük helyett dolgoztak.

 Fotók: Fortepan

Szoptatni kell, gyereket nevelni

A születések száma radikálisan csökkent a háború második évére. Az anyák és csecsemők védelmére szolgáló alapelveket megfogalmazták ugyan, de mivel a szociálisan rászoruló anyának kellett (volna) felkeresnie azokat az intézményeket, ahol tanácsot, segítséget kérhetett volna, ez a gyakorlatban nem működött.

Segítségként megemelték a gyermekágyi segély összegét, bevezették a szoptatási segélyt, ám azt már nem biztosították, hogy a nők munkaidejükben is megszoptathassák a babákat, és a csecsemők napközbeni felügyelete sem volt megoldott. Dolgozni pedig – mint fent láttuk – muszáj volt.

Étel a semmiből

Új, addig ismeretlen problémát jelentett a mindennapi étel előteremtése – akár volt pénz, akár nem. Merthogy a megszokott alapanyagokból a hátországban hiány volt, pótlásuk nem kis ügyességet igényelt. A búzaliszt kiváltására kukorica- és árpalisztet használtak, ám gyakorlat híján ezek nem sikerültek. Ráadásul a közönség éppen ezért meglehetősen tartózkodó is volt velük szemben. A fővárosban főző- és háztartási tanfolyamot indítottak, majd a recepteket a nagyobb lapokban is közölték. Ezek azonban inkább a kukoricaliszt felhasználásának korlátait mutatták…

Új ötleteket, ételrecepteket összegyűjtendő ezután hadiétel-kiállítást szerveztek. Itt a közönség is megismerkedhetett a kukoricalisztből és burgonyából készült kreációkkal. A további ismeretterjesztés pedig a tanítónők feladata lett. Nekik kellett volna ellenőrizniük azt is, hogy a tanulók családjában megfelelő, takarékos konyhát vigyenek.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

English teacher explaining the lesson on the blackboard
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.