Közismert, hogy Isten hat nap alatt teremtette a világot, és a VII. század vége óta azt is tudjuk, melyik napon kerített sort erre. Az angol Enchiridion 1011-ben így írt: „Ebben a hónapban a mindenható Isten megteremtett minden láthatót és láthatatlant. Így szólt: »Legyen világosság«, és lett világosság. Ez a nap március 18-ra esett”. A dátumot már korábban, a VII. és VIII. században – tudományos és teológiai érvekkel alátámasztva – Beda Venerabilis angol tudós szerzetes is kiszámolta.
A teremtés negyedik napja
“És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától … És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre …” – idézi a teremtés negyedik napjának “történetét” Károli Gáspár.
Thinkstock
Március 21-ről van szó, ami kereszténység legnagyobb ünnepe, húsvét időpontjának kiszámításánál kap kiemelkedő szerepet. A húsvét mozgó ünnep, azaz nem egy bizonyos dátumhoz köthető, hanem minden évben más időpontra esik március 22 és április 25. között. A tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapon. Miután pedig a tavaszi napéjegyenlőség a legtöbb évben március 21-ére esik, a mai nap, a Hold és a Nap teremtésének dátuma a húsvétszámítás alapja.
Dől a Föld
Az idei év 15 perc híján nem tartozik a “legtöbbhöz”: 2015-ben március 20-án, 23 óra 45 perckor volt a napéjegyenlőség. Ezzel kezdetét vette a csillagászati tavasz, a napon belüli sötét és világos periódus pedig egyaránt 12 óra. A nappali időszak hossza mostantól június 21-éig, a nyári napfordulóig folyamatosan nő az északi földekén.
Mindez a Föld forgástengelyének dőlése miatt van. Nyilván nehéz két gömb egymáshoz viszonyított dőlésszögéről beszélni, erre szolgál az ekliptika síkjának fogalma. Ez a Föld, és néhány fok eltéréssel a naprendszer bolygóinak keringési síkja a Nap körül. Bolygónk forgástengelye ehhez a keringési síkhoz képest “dől”, vagyis nem 90, hanem 66,5 fokos szöget zár be vele. A síkra állított merőlegestől így 23,5 fokkal tér el, ezért hivatalosan a Föld forgástengelyének dőlésszöge 23,5 fok.
Izgalmas változatosság
Nap körüli éves pályáján bolygónk végig megtartja “dőlését”, aminek eredménye az évszakok, valamint a nappalok és az éjszakák hosszának folyamatos változása. Minél nagyobb szögben érik a sugarak a felszínt, annál jobban képesek azt felmelegíteni. Mostantól Földünk északi felét “dönti” a Nap felé, nő a napsugarak beesési szöge, melegszik az idő és jön a nyár. A tetőpont általában június 21., amikor a Ráktérítőre vetül 90 fokban a napfény.
Ez számunkra a hosszú és meleg nappalok időszaka, míg a déli féltekén tombol a sötétség és a tél. Az tavaszi napéjegyenlőség idején azonban a Föld az “oldalát” mutatja a Napnak, egyik sarka sem “dől” a csillag felé. Ekkor egész bolygónkon ugyanannyi ideig tart a sötét és világos periódus. Ha a fent említett tengelyferdeség nem lenne, és a bolygó tengelye pont derékszöget zárna be e képzeletbeli síkkal, a nappalok és az éjszakák hossza egész évben 12-12 óra lenne, és sehol a Földön nem lennének évszakok.
