A legtöbben úgy ismerik, hogy címerünkben a négy fehér sáv a történelmi Magyarország négy nagy folyóját, a Dunát, a Tiszát, a Szávát és a Drávát jelentik, míg a kettős kereszt alatt három halom a Tátra, a Mátra és a Fátra. Szép, és főleg nagyon régi ez a “magyarázat”, a vágásokat már a XV. századtól a négy folyóval azonosítják, széles körben pedig Werbőczy István Hármaskönyve terjesztette el a XVI. században.
Az Árpádok sávjai
A valóság azonban az, hogy a vörös-ezüst sávozott vagy vágott pajzzsal Imre királyunk aragón feleségéhez kapcsolódhat, vagyis a vörös mezőben arany cölöpöket tartalmazó aragón címer ellenpárjaként születhetett meg. Első ábrázolása 1202-ből ismert, ahol a sávokat oroszlánok “őrzik”. Külföldi források szerint a vörös és a fehér egyértelműen magyar színeknek számítottak akkoriban, a sávok itthon az Árpádok családját jelképezték.
Az Anjuk saját liliomaikkal egyesítették címerükben, ezzel is jelképezve jogukat az Árpád-házi királyok örökségére. Így tett Mátyás is a holló hozzáadásával, de Rákóczi hadai is az Árpád-sávok alatt vonultak csatába. Bizonyos szempontból tehát magát Magyarországot és a honfoglaló dinasztiát szimbolizálja.
A hatalom keresztje
A kettős keresztet szokás Szent Istvánhoz kötni, amennyiben II. Szilveszter pápa engedélyezte a magyar királynak, hogy apostoli (kettős) keresztet vitessen maga előtt. Ám a hivatkozott oklevélről kiderült, hamisítvány. A kettős kereszt a IX. századtól a bizánci uralkodók szakrális jelentőséggel bíró hatalmi jelvénye volt. A legkorábban a Bizáncban nevelkedett – sőt egy ideig a császári trón várományosa – III. Béla korában jelent meg, mint uralkodói szimbólum, címermotívumként először IV. Bélánál jelent meg.
A hármas halom hegységekkel való megfeleltetése a XVIII. században alakult ki. A középkorban a kereszt alatt még csak egyetlen domb állott, így a magyarázat már csak ezért sem állja meg a helyét. Valószínű, hogy a halmokra egyedül a kettős “alátámasztására” volt szükség, a magyar heraldika ugyanis nem kedveli a “lebegő”, azaz a pajzs kontúrjával érintkező motívumokat.
A “háromszínű magyar zászló” pedig címerünk színeiből állt össze a francia trikolór mintájára a XIX. században.
