Orosz cári csapatokkal a háta mögött Puchner Antal erdélyi császári főparancsnok teljes erejével Bem József honvéd tábornok ellen vonult. A vízakna melletti vereség után a honvédsereg mindössze 1500 emberből és néhány ágyúból állt, a tábornok fő célja így az volt, hogy egérutat nyerjen. A Maros mentén ugyanis jelentős utánpótlás haladt kelet felé.
A véres utóvédharcokkal tűzdelt visszavonulás emberfeletti teljesítményt kívánt, de sikerült: Bem seregének maradéka egyesült a Damjanich vezette segédhadakkal, így már 7000 honvéd nézhetett szembe Puchner haderejével. A tét óriási volt: ha nem sikerül megállítani, a császári seregek kijutnak az Alföldre, amelynek beláthatatlan következményei lettek volna – írja a Rubicon.hu. A döntő ütközetet a Dévától 8 kilométerre, a Sztrigy folyó bal partján fekvő apró falu, Piski mellett vívták 1849. február 9-én.
Puchner hadsereg is 7000 reguláris katonával rendelkezett, akiket román népfelkelők tömege is segített, az osztrák tüzérség pedig messze felülmúlta a magyarokét. Bem feladata egyértelmű volt: meg kellett akadályoznia, hogy a császáriak elfoglalják a Sztrigy felett épült, mintegy 40 méter hosszú fahidat. „Ha elvész a híd, elvész Erdély is” – jegyezte meg a lengyel tábornok. A csata császári támadással kezdődött, hamar elsöpörték a magyarokat, rövidesen már közvetlenül a hídért ment az öldöklés.
Kemény Farkas honvédjainak visszaszorulása után pedig hiába küldték rohamra a Mátyás-huszárokat, Puchner tüzérsége pillanatok alatt rendet vágott a lovasok között. A küzdelem hamarosan már közvetlenül a hídért folyt, ahol az ütközet egy válságos pillanatában az osztrák katonák meg is kezdték a honvédek lefegyverzését. Egy sikeres ellentámadás után ismét visszaszorultak a honvédek, az ellenség újra a Sztrigyig jutott.
A csata már látszólag elveszett, Bem azonban észrevette, hogy a császáriak már szinte teljesen felélték lőszerüket. Mindent egy lapra tett fel: harcba küldte a Bethlen Gergely parancsnoksága alatt álló tartalék egységeket, melyek végül kiharcolták a győzelmet. A hidat tehát megtartották, Puchner serege hanyatt-homlok menekült. A következő hónapokban pedig Erdély is újra magyar uralom alá került.
