Mindszenty József erős szociális érzékenysége mellett elhivatott királypárti volt, így már 27 éves korában, 1919 februárjában őrizetbe vették ellenforradalmi szervezkedés vádjával. Májusban, a Tanácsköztársaság idején szabadult. Aktív, agilis személyisége, kompromisszumot nem ismerő elhivatottsága szükségszerűen állította szembe a XX. század diktatúráival.
A szabadság védelmében
Náciellenes volt, elítélte a zsidók üldözését, véleményét pedig nem rejtette véka alá. Ekkor már veszprémi püspök volt, a nyilasok börtönbe vetették, ahonnan a Vörös Hadsereg szabadította ki. Mindszenty hálás volt ezért, de elítélte a szovjetek kegyetlenkedéseit, a kommunizmust, és a szovjet hadsereget nem volt hajlandó felszabadítóként üdvözölni. A háború után a Vatikán őt választotta a megüresedett esztergomi érseki székbe.
Antifasiszta elkötelezettségét senki nem vonhatta kétségbe, királypárti meggyőződése okán nem ápolt szoros kapcsolatot a Horthy-korszak politikai elitjével, feddhetetlen, kiváló szervező, elvhű, kemény ember volt. Pont olyan, amilyenre az egyháznak szüksége volt a világégést követő kihívásokkal teli időkben. És persze ezen tulajdonságai kódolták már akkor azt is, hogy rövidesen összeütközésbe kerül a szovjet kézi irányítás alatt működő magyar kommunistákkal.
Mindszenty kijelentette: készen áll a magyar nép érdekeinek és az alkotmányban biztosított állampolgári és emberi szabadságoknak a megvédésére. Tiltakozott a hadifoglyok visszatartása, a párizsi békeszerződés ellen, fellépett a lakosságcsere és az internálások ellenében. Kezdetben a kommunista gépezet semmit nem tehetett ellene, az egyházat képtelenség volt “leszalámizni”. Ráadásul nagyobb tömegeket volt képes megmozgatni, mint bármelyik politikai párt.
Fotó: oroszlanosudvar.hu
Életfogytig
Ahogy viszont nőtt a párt hatalma, úgy sokasodtak a támadások is. Először a propaganda indult be, miszerint Mindszenty ellenáll és visszaköveteli a felosztott egyházi nagybirtokot. Hazugság volt. Épp az érsek volt az, aki erre már a Horthy-korszakban javaslatot tett, mindössze annyit akart megtartani, ami a biztosítja a működést. 1945 után azonban már túlléptek ezen a szinten, majd jött sorban a társadalmi szervezetek betiltása, a szerzetesrendek feloszlatása, az egyházi iskolák államosítása.
Mindszenty nem törődött a realitásokkal, nem ment bele politikai egyezségekbe, a fennálló körülmények között kereszténység és bolsevizmus harcában bukásra volt ítélve. Végül 1948. december 26-án az ÁVH letartóztatta, majd koholt vádak alapján hamarosan perbe is fogták. A szovjet sablont követve hazaárulással, kémkedéssel, az államrend megdöntésére irányuló szervezkedéssel gyanúsították, de nem hiányzott a papok esetében előszeretettel használt üzérkedés sem. Antifasiszta múltját is megkérdőjelezték: Mindszenty azért ült a nyilasok börtönében, mert lopott kincstári gatyákat rejtegetett a püspöki palotában – állt a vádiratban.
Mindössze egy hét alatt végeztek is az üggyel. Egy esztergomi érseket, egy hercegprímást még Rákosiék sem mertek kivégezni, az ítélet életfogytig tartó fegyházbüntetés lett, ahonnan az 1956-os forradalom szabadította ki.
