Gábor Zsazsa “életfilozófiája” egyszerű és közismert: „Nem az a fontos, hogy igaz legyen, csak beszéljenek rólam. Az se baj, ha rosszat”. Ehhez tartotta magát 1968 októberében, budapesti látogatása során. Olyannyira, hogy az őt körülvevő bonyodalmakkal a Külügyminisztériumnak is foglalkoznia kellett. Itteni napjai leginkább a botrányokról szóltak, fellépése és nyilatkozatai a minisztérium mellett a budapesti amerikai missziónak és a Belvárosban található Rotschild szalonnak okozták a legtöbb problémát.
Reklámot akart a magyaroknak
Ez utóbbi volt látogatása fő célja. A Rotschild Klára kezei alatt működő szalon egyike volt Budapest legelegánsabb ruhaüzleteinek. Az 1960-as és 1970-es években a vevőközönség túlnyomórészt művészekből, orvosok, tudósok, diplomaták hozzátartozóiból, külföldön élő magyar, és más külföldi hölgyekből állt, de a pártvezetés asszonyainak reprezentációját is szolgálta – írja Kiss András a levéltári forrásokat feldolgozó Archívnet.hu-n.
Gábor Zsazsa azért utazott haza, hogy a magyaroknak segítsen: reklámot teremtsen a ruhák eladásának, és javítson a magyarok öltözködésén. Ám óriási balhé bontakozott ki abból, hogy a művésznő – az iratok tanúsága szerint – nem volt hajlandó kifizetni a megrendelt ruhákat. nem kis pénzről van szó, több mint négyezer dollárról. 1968-ban…
Ruhákat aprított a szalonban
A továbbiakban Varga János külügyminisztériumi főelőadó 1968. október 14-én kelt, szigorúan titkos feljegyzéséből idézünk. “E. Alexander I. o. titkár, a budapesti amerikai nagykövetség kulturattachéja telefonon felhívott, s az alábbiakat közölte: A hívást megelőzően felkereste Gábor Zsazsa, aki magából kikelve panaszt tett a Rotschild szalon ellen, hangoztatva, hogy be akarják csapni, amit ő nem hajlandó eltűrni.” A színésznő azzal fenyegetőzött a megbízottnak, hogy hazatérve világgá kürtöli itteni sérelmeit.
Rotschild Klára divatszalonja a Váci utca 12. alatt (Fortepan/Szabó Lóránt)
A két ország viszonyát óvandó az amerikaiak ezt persze mindenképp igyekeztek elkerülni, ezért Alexander “arra kér bennünket, hogy adjunk tájékoztatást a nagykövetségnek valóban mi is történt. Gábor Zsazsa ismeretének birtokában arra következtetnek, hogy valamilyen újabb szélhámosságot követett el”. Varga János megkérdezte a Rotchild szalont is a történtekről.
“… Gábor Zsazsa többszöri rendelés-módosítással $ 4178.00 összegben különböző női ruházati cikkeket rendelt. A rendelésnek megfelelően a ruhákat elkészítették, azonban Gábor Zsazsa sem a ruhák átvételére, sem azok értékének megtérítésére nem volt hajlandó. Az egyes próbák alkalmával több ruhát széttépett, s a szalon dolgozóival szemben minősíthetetlen hangot ütött meg. Többször tett olyan kijelentéseket is, mint pl.: »Mondták nekem, hogy ne utazzak Magyarországra, mivel az egész magyar társaság csaló tolvaj«”.
“Csaló, tolvaj társaság!”
Minderre alapot adott, hogy a szalon elkért 900 dollárnyi foglalót, ám a rendelést írásban nem rögzítette. Gábor Zsazsa felhívta a magyar külügyet is, majd “pályafutásának ismertetése után közölte, hogy a Rotshild szalon őt „zsarolja”, s különböző anyagi követelésekkel lép fel vele szemben. A Külügyminisztérium segítségét kéri ennek megszüntetése érdekében”. A főelőadó közölte vele, magánszemély és egy üzlet konfliktusa nem tartozik a minisztériumra.
“Erre magából kikelve kijelentette: »ehhez a csaló, tolvaj társasághoz nem fordulok, vegye tudomásul, ha nem intézkednek, az USA-ba visszaérkezve olyan nyilatkozatokat adok a rádiónak, TV-nek és a sajtónak, ami a maguk turista forgalmát tönkreteszi«. Az alkalmazott hangnemet kikértem magamnak, s egyben közöltem vele, hogy ügye a fenyegetése ellenére sem tartozik a Külügyminisztériumra, majd elköszöntem tőle.”
A botrányról feltehetően értesült az amerikai külügyminisztérium, a magyar fél mindenesetre megtette a szükséges lépéseket: Gábor Zsazsa tiltólistára került, az ügyet lezártnak tekintette. Varga János jelentését teljes terjedelmében ide kattintva olvashatja, Gábor Zsazsa későbbi nyilatkozatát pedig itt találja a Archívnet.hu-n.
