karácsony 1914/1 (karácsony, első világháború, 1914, )
Tudomány

Az utolsó csoda a pokolban

Száz éve milliók töltötték a szentestét a lövészárkokban. A karácsony szelleme azonban egy lélegzetvételnyi békét hozott az esztelen öldöklés közepére.

Hazatértek mire a falevelek le hullanak – ígérték az 1914 nyarán hadba vonuló német bakáknak, aztán úgy adódott, hogy a karácsonyt is a lövészárkok poklában töltötté, s az után még hármat. De a legelső, az a száz évvel ezelőtti szenteste volt a legemlékezetesebb az első világháborúban, sőt: talán az egész XX. században.

Nem csak reménykedett, komolyan hitt benne minden résztvevő ország hadvezetése, hogy villámháború lesz az osztrák-magyar trónörökös, és felesége ellen elkövetett szarajevói merénylet nyomán kirobbant konfliktusból. Senki sem fogta fel, hogy a kor technikai vívmányai, és globális szövetségi rendszer a poklot idézik meg a földön. A kiegyenlített erőviszonyok már 1914 végére több frontszakasz megmerevedéséhez vezettek, a katonák a lövészárkokból néztek egymással farkasszemet, tíz- és százezrek haltak meg néhány méternyi előrenyomulás reményében. A harctéren addig soha nem látott pusztítást hozott a géppuska megjelenése, az aknavetők és a harci gáz bevetése: karácsonyra már nagyjából egymillió ember adta életét a hazájáért. Legalábbis ők így hitték.

Nyugaton, a szokatlanul sokat esett, a bombák és lövedékek szaggatta talaj véres mocsárrá változott, az emberek úgy éltek a lövészárkokban, mint a patkányok. Vagyis sokkal rosszabbul: az állatok mehettek, ahová akartak, nekik viszont az őrület határán is ki kellett tartaniuk a halálzónában.

 Fotó: Wikipédia

Száz évvel ezelőtt, 1914 szentestéjén csoda történt a pokolban. A legutolsó csoda. Az első világháború sokkal „emberibb” volt a másodiknál, erősen élt még a lovagiasság szelleme. A nyugati hadszíntéren, ahol több százezer brit, belga, francia és német katona nézett egymással farkasszemet a lövészárkokból, karácsony és újév között fegyvernyugvás volt érvényben. Bár hivatalos fegyverszünetet nem kötöttek egymással a hadban álló felek, de nem folytattak harci cselekményt.

Karácsonyra a német katonák fenyőágakkal díszítették fel a lövészárkaikat. Az alkonnyal néma csend szállt a tájra. A britek oldalán egy fiatal tiszt, a második zászlóaljBedfordshire ezredének tizenkilenc éves hadnagya Chales Brewer bajtársaival az árokban didergett. Augusztusi bevonulásakor még a legrosszabb rémálmában sem gondolt hasonló karácsonyra. Fel alá kezdett sétálgatni, hogy kicsit átmelegítse a tagjait, majd hirtelen apró fénypontokra lett figyelmes az ellenség alig száz méterre húzódó állásainál. Hasra vágta magát, majd óvatosan kikémlelt a homokzsákok fölött. Mintha egy karácsonyfa csúcsa nyújtózkodott volna ki a lövészárokból. Egy pillanatra az hitte valamilyen csapda, de aztán többedmagával meghallotta a hangokat.

A német nyelvből egyetlen szót sem értettek, de mindenki pontosan kivette, hogy az ellenség a Silent Night (Csendes Éj) dallamán énekel: „Stille Nacht! Heilige Nacht!”  Amikor németek befejezték a dalt, tapsolni és éljenezni kezdtek. Néhány brit pedig, ahogy a tüzet is viszonozni szokták, énekelni kezdték a Silent Night-ot. Néhány perc múlva az ádáz ellenségek már együtt énekeltek, ki-ki a saját nyelvén. Aztán valaki, a józanész minden szabályát felrúgva feltartott kézzel kiemelkedett a lövészárokból. Társai és ellenség is rettegve nézték amint lassan kilép a viszonylagos biztonságot nyújtó fedezékből és a szögesdrót akadályok között araszolni kezd ellenség felé a senki földjén. Aztán innen és onnan is követni kezdték: az emberek akiknek szent kötelességük egymás halomra gyilkolása, fegyvertelenül, békében találkoztak a halálzónában. Kezet fogtak egymás vállát lapogatták, és apróságokkal: egy kockányi csokoládéval, egy szippantásnyi dohánnyal, egy korty itallal ajándékozták meg egymást.

 A The Illustrated London News képe, 1915. Január 9. forrás: Wikipédia

Rengeteg német dolgozott a háború előtt brit területen, ők tudtak angolul, segítségükkel az ellenségek beszélgettek, mutogatták egymásnak hátrahagyott szeretteik fotóját. Aztán karácsony napján barátságos futballmeccset játszottak. Végül a német hadvezetés elégelte meg az „összeurópai pikniket”, és a katonákat visszaparancsolták a lövészárkokba: Berlinben attól féltek, ha tovább engedik a barátkozást, a katonák később nem lesznek hajlandók egymásra lőni.

A háborút az Antant hatalmak nyerték meg 1918-ban: Nagy Britannia maradt az egyetlen globális birodalom. A világ soha nem akart hasonló borzalmakat átélni, de a büntetőbékékben már meg volt írva a következő világégés, a sokkal kegyetlenebb és embertelenebb második nagy háború kitörése.

 Vilmos herceg az 1914 karácsonyának tiszteletére emelt emlékmű avatásán. Fotó: Europress

Az 1914-es karácsonyra azonban sokan emlékeznek úgy, mint az emberség, és a remény üzenetére. Különösen az angolok, akik idén többféleképpen lerótták tiszteletüket a karácsony éjjelén egymással barátkozni merészelő hősök előtt. A történetüket dolgozza fel például a Sainsbury’s élelmiszerlánc karácsonyi reklámfilmje, Vilmos herceg pedig Roy Hodgson, angol szövetségi kapitánnyal egy olyan emlékművet avatott fel a brit hősi halottaknak emlékét őrző National Memorial Arboretum-ban, amelyik egy kézfogást ábrázol, egy korabeli focilabda korvonalain belül. Az első világháború első karácsonyát felelevenítő szobrot, az iskolai pályázatot megnyerő, tíz éves, newcastlei Spencer Turner terve alapján készítették el. 

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.