Karácsony Jézus születése, az egyik legnagyobb keresztény ünnep december 25-én. A mai karácsonyfás, gyertyagyújtásos és ajándékozós nap, azaz december 24. az ünnep előestéje, az ősszülők, Ádám és Éva ünnepe. Szimbolikus tartalma szerint a “megváltatlan” ószövetségi világból az új Ádám fogadásának, a természet és az ember megújulásának napja. A katolikusok három szentmisét mutatnak be, az éjfélit, a pásztorok miséjét és a karácsonyi szentmisét.
És eljött a világosság
Érdekes ennek középkori magyarázata. Az éjféli misén fekete takaró fedte az oltárt, ez jelképezte a törvény előtti időt, amikor még sötétség volt a földön. A hajnali mise a törvény alatti időt jelzi, a világosságot, az oltárra fehér szövetet terítettek. A nappali mise a kegyelem teljességének felel meg, amikor a lelkek napja, Jézus már fölkelt, az oltáron vörös volt a takaró, ami Jézus és az Egyház közötti szeretetet jelképezte.
Bár sokak szerint Jézus valódi, történelmi személy volt, születésének napjára mégis később “jelölték” ki ezt a napot. Talán azért, mert egyes keresztény szerzők szerint Jézus szenvedése, azaz a húsvét, illetve fogantatása az év azonos napján, március 25-én történt. Születése így kilenc hónapra december 25. Gyakorlatiasabb magyarázat, miszerint ekkor van a téli napforduló, a világosság győzelme, az újjászületés ünnepe a pogány hitvilágban, ezt “ellensúlyozta” a keresztény egyház Jézus születésével.
Gerard van Honthorst (Wikipedia)
A katolikus tanítás szerint ez az ünnep a megtestestült Ige földi születése. Megértéséhez és befogadásához elengedhetetlen a hit, de azért elég világos: aki született, nemcsak az ember fia, egy az emberek közül, hanem ő az Atyától a Szentháromságban az idő kezdete előtt születő Fiú. Születése mindenki számára üdvösséget hoz, aki engedi, hogy lelkében a kegyelem által megszülethessék az üdvözítő Jézus.
Télen született?
Ha Jézus valódi személy volt, úgy jogosan tesszük fel, születésének időpontját többé-kevésbé egzakt módszerekkel is meg lehet állapítani. Az egyik ilyen próbálkozás a Biblia alapján azt a következtetést vonta le, hogy a megváltó nem születhetett télen. “Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett” – olvasható Lukács evangéliumában. Csakhogy a december Judeában is hideg, csapadékos, amikor a pásztorok nyájaikkal együtt menedéket keresnek és nem a “mezőn tanyáznak”.
Ugyancsak a tél ellen szól, hogy a Szentírás szerint Mária és József egy birodalmi szintű népszámlálás miatt mentek Betlehembe, ahol “betelének az ő szülésének napjai”. Csakhogy abban az időben a téli utazás annyira esetleges és kiszámíthatatlan volt, hogy egyetlen józanul gondolkodó hivatalnok sem szervezte volna decemberre. Ugyancsak Lukács mondatai vihetnek közelebb a pontos dátum megállapításához.
Valószínűbb a kora ősz
Zakariás és felesége, Erzsébet nagyon szerettek volna gyermeket, de mindketten idős emberek voltak, az asszony meddő. Zakariás pap volt, és amikor a “papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen”, megjelent előtte egy angyal. Örömteli hírt hozott, Erzsébet fiat szül neki, akit Jánosnak kell elneveznie: ő lett Keresztelő János. Zakariás hazament, felesége pedig rövidesen áldott állapotba került.
Terhessége hatodik hónapjában pedig Gábriel arkangyalt Máriához küldte az Úr az üzenettel: “És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK” Vallástörténészek számításai szerint Zakariás templomi szolgálata június 13-19. között volt esedékes, ezután fogant meg Erzsébet, majd fél évre rá, azaz decemberben Mária. Ha erre még kilenc hónapot számítunk, Jézus születését szeptemberre tehetjük. Egyeznek ezzel a fentiek is: a pásztorok ekkor még tanyázhattak a mezőn, és a népszámlálást is zökkenőmentesen le lehetett bonyolítani a hideg, csapadékos idő érkezése előtt.
