Persze eddig is ismertünk kivételeket – például a roppant intelligens delfineket, akik egészen emberi módon beszélgetnek, néven szólítják egymást és visítva örülnek egy finom falatnak -, de nagy általánosságban a tudósok mindeddig úgy gondolták, hogy az állati kommunikáció alapjaiban tér el az emberitől.
A füttyök és csiripelések leírására a Markov-láncot használták, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az állati zajok viszonylag véletlenszerűek és teljességgel hiányzik belőlük az emberi beszéd komplexitása.
Egy új kutatás azonban madarakon és emlősökön tesztelte ezt az elméletet, s a tudósok egyáltalán nem tapasztalták a Markov-lánc korlátozottságát – sőt, mind a hét vizsgált faj vokalizációja kifejezetten összetett statisztikai modellre épült, vagyis sokkal jobban hasonlít az emberi beszédre, mint azt eddig gondoltuk.
Ez pedig azt jelenti, hogy mégsincs akkora evolúciós szakadék az emberi és az állati kommunikáció között.