Pontosan egy hónap telt el Ferenc Ferdinánd és felesége meggyilkolása után, mire a szövetségi rendszerek finomhangolása megtörtént, és az osztrák magyar külügyminiszter megírta szerb kollégájának: “Ausztria-Magyarország ennélfogva a jelen pillanattól fogva Szerbiával hadiállapotban lévőnek tekinti magát.”
Elkerülhetetlen a háború
Szerbia és a Monarchia konfliktusa olyan sebességgel szélesedett világháborúvá, hogy szinte lehetetlen egyetlen országra hárítani a teljes felelősséget. A nagyhatalmak közötti 1914. nyári hadüzeneteket tekintve Orosz- és Franciaország látszólag agresszió áldozata lett Berlin és Bécs irányából, míg az antanthatalmak közül csak az Egyesült Királyság volt az, amely nem fogadott, csak küldött hadüzenetet 1914 nyarán – olvasható a Múlt-kor.hu-n.
A nagyhatalmak konfliktus régóta érlelődött, a háború kitörését sürgette az a német vélemény, miszerint a hármas szövetség hamarosan elveszíti fölényét az antanttal szemben. A hadi terv egy gyors és eredményes franciaországi és szerbiai villámháborún alapult, melyet az Oroszország elleni együttes támadás követett volna. A Monarchiának ebben a háborúban tehát nem volt más feladata, mint kiharcolni a győzelmet a szerbiai fronton, és feltartani a – lassúnak vélt – orosz mozgósítást, míg Franciaország békére kényszerül a németek ellen – írja a Rubicon.hu.
Soha ilyen öldöklést nem látott a világ (wikipedia)
A központi hatalmak várakozásait II. Vilmos német császár fogalmazta meg: mire a falevelek lehullanak, győztes katonáink hazatérnek. A világ harci tűzben égett, senki nem gondolta, ahogy az 1914. július 28-án megküldött hadüzenettel az emberiség addigi legnagyobb, legpusztítóbb háborúja veszi kezdetét. Az I. világháborút egészen addig a nagy háborúként emlegették, amíg a második világégés során az ember bebizonyította, tud ám még kíméletlenebb lenni. A négy évig tartó öldöklés több mint 20 millió ember halálát okozta.
Egyetlen ember ellenezte a harcot
Az osztrák-magyar vezetésben egyetlen, ám annál nagyobb hatalmú ember volt, aki ellenezte a háborút. Tisza István miniszterelnök tudta, a konfliktusból Magyarország csak rosszul jöhet ki. Tudta jól, hazánk csak a monarchia erejével képes ellenállni a szomszéd népek területszerző igényeinek éppúgy, mint a cári Oroszország terjeszkedésének. A vereség pedig az államszövetség szétbomlását eredményezné, vagyis beláthatatlan következményekkel járna Magyarország számára.
Tisza győzelem esetén is a nemzeti érdeket féltette. Ha ugyanis a Monarchia bekebelezné Szerbiát, azzal drasztikusan megnőne a délszláv elem a birodalomban, ami akár trializmushoz, vagy idővel a jugoszlávok kiválásához vezetne. Mindkét lehetőség csökkentené Magyarország jelentőségét, sőt még a Szent István-i ország integritását is veszélyeztetné. Egy ember viszont nem állíthatta meg a roppant gépezetet, végül ő is „nevét adta” Magyarország hadba lépéséhez. Annyit tudott elérni, hogy a hadicélok közül kivették Szerbia bekebelezését.
Ettől kezdve pedig minden eszközzel igyekezett fokozni a háborús erőfeszítéseket, a végsőkig való kitartásra buzdított. Világosan látta: a háború tétje Magyarország puszta létezése. A színfalak mögött azonban számtalan és gyakori kritikát fogalmazott meg a hadvezetéssel, Ausztriával vagy akár a németekkel szemben is, de ezeket nem osztotta meg a nyilvánossággal.
Magyarország öngyilkos lett
Látta az összeomlást is, a Képviselőházban október 17-én elmondott őszinte szavai nagy botrányt kavartak: “(…) ezt a háborút elvesztettük. Elvesztettük nem abban az értelemben, hogy ne tudnánk még tovább is szívós és hősies védekezést kifejteni, de igenis elvesztettük abban az értelemben, hogy (…) a háború megnyerésére többé reményünk nem lehet.” A propaganda által is erősen hangolt közvélemény őt okolta a szenvedésekért, 1918. október 31-én pesti villájában szervezett merénylet áldozata lett. A vértelen őszirózsás forradalom egyetlen áldozata.
Frontól visszatért katonák „Maga miatt szenvedtünk négy évig!„ felkiáltással gyilkolták meg Tisza Istvánt. Válaszolni még tudott nekik: “Én éppúgy sajnálom, mint önök ezt a borzasztó katasztrófát, ami az országra szakadt, de ha jobban volnának informálva, nem vádolnának engem”. Ami pedig az anyagi és emberi áldozatokon túl a vesztes háborúval Magyarországra szakadt, az a Szent István- i állam teljes pusztulása. A győztesek által diktált trianoni békediktátum az ország – Horvátország nélkül számított – területének kétharmadát elcsatolta, a magyarság egyharmadát taszította kisebbségi létbe.
Történelmi és kultúrtájak vesztek el, nyersanyag, nagyvárosok, ipar és termőterületek. A végleges “béketerveket” látva Apponyi Albert azt mondta az aláírásról: Magyarországnak el kell döntenie, öngyilkos legyen-e, nehogy megöljék.
