Mátyás királynak uralkodása kezdetétől ellenséges volt a viszonya Frigyes császárral, aki a Szent Korona birtokában és az V. Lászlóhoz kötődő rokoni kapcsolatai okán ugyancsak igényt tartott a magyar trónra. Bécsújhelyen ugyan 1463-ban egyezményt kötöttek, miszerint Mátyás gyermektelensége esetén Frigyes és utódai öröklik majd a trónt, és a következő évben a korona is visszatért, a konfliktus mégis megmaradt – írja a Rubicon.hu.
Kiéheztette a várost
A háború ki is robbant 1477-ben, a magyar csapatok Bécset is körülzárták, ám a pápa közvetítésére hamar békét kötöttek. Öt évvel később újabb háború indult a két uralkodó között, ami majdnem Mátyás uralkodásának végéig elhúzódott. Bécs ostroma – többszöri körbezárás után – 1485. január 29-én vette kezdetét. Az ostrom hosszú hónapjai kevés küzdelmet hoztak: bár a védők olykor kitörtek a várból, valamint március során felgyújtották az egyik ostromtornyot is, a harc kimenetelét végül az ellátmány megfogyatkozása döntötte el.
Bécs polgárai már 1485 áprilisában összeesküvést szerveztek a kapuk megnyitására, ám erre végül csak június 1-jén került sor, amikor Mátyás fia, Corvin János társaságában ünnepélyesen bevonult a Habsburgok leggazdagabb városába. Bécs városi tanácsosai öt nappal később hűségesküt tettek új uralkodójuk előtt, aki hódítása nyomán felvette az osztrák hercegi címet.
Az osztrákok is jól jártak
Mátyást Bécs meghódítása kapcsán azzal szokás vádolni, hogy a pompát sugárzó osztrák városért cserbenhagyta régi pátriáját. Birodalma székhelyét valóban a császárvárosban rendezte be, ugyanakkor meghagyta Buda korábbi státuszát, Bécs árumegállító jogának megvonásával pedig éppen a magyar városok számára kedvezett. A császárváros sem járt rosszul: az elvesztett kiváltságokért cserébe Mátyás több évi adómentességet biztosított, meghagyta régi szabadságát, a bécsi városi tanácsba pedig mindösszesen egyetlen emberét, Szapolyai István főkapitányt delegálta.
Az osztrák főváros öt esztendeig tartozott a magyar birodalmához, ez idő alatt a császári hatalomra aspiráló Mátyás rendkívül toleráns uralkodónak bizonyult, célja nem az erőszakos magyarosítás, hanem egy heterogén birodalom kiépítése volt.
