Tudomány

Árpádék tönkreverték Itáliát

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2013. 09. 24. 14:00

Két remek csel után oly nagy volt a meglepetés, hogy sok keresztény nyakát még étellel a torkán szúrták át. A brentai csatában háromszoros túlerőt vert tönkre a magyar had 899. szeptember 24-én.

Korábban a témában:

A Kárpát-medencébe érkező magyarság aktív, erőteljes és kezdeményező külpolitikába kezdett. Ma kalandozásoknak “csúfoljuk” a központi hatalom által indított hadjáratokat, amelyek során kiharcolták helyüket Európa közepén. Hogy eközben foglyokat és kincseket zsákmányolták? Ezt tette a korban mindenki: a legyőzött javai a győztest illették.

Az egyik leghíresebb hadjáratot a keleti frank uralkodó, Arnulf szövetségében indították Itália királya, Berengár ellen. A két nyugati uralkodó a császári koronáért vetekedett éppen. A magyar hadak 899-ben indultak nyugatnak a Száva és a Dráva mentén, amit a gyakori “használat” miatt később a magyarok útjának neveztek el.

Menekülnek, de a csapda készen áll

Az Alpokon átkelve a sereg több részre szakadt, majd annak rendje és módja szerint dúlni kezdte az ellenséges földet. Berengár a források szerint 15 ezer katonát gyűjtött a magyarok ellen, ami háromszoros túlerőt jelentett. Mindezt a kortárs Liudprand longobard történetírótól, Cremona püspökétől tudjuk, akinek a csúfos vereség után nem állhatott érdekében mesterségesen eltúlozni övéi túlerejét. Jegyezzük meg azt is, hogy ha hihetünk a krónikásnak, akkor a 20 ezer főre becsült teljes magyar hadnak csupán töredéke vett részt az itáliai hadjáratban.

brentai csata (brentai csata)

Amikor pedig a magyarok meglátták az óriási sokaságot, “lelkükben megrettenve” nem tudták, mit tegyenek. Megütközni nem mertek, elfutni bajos lett volna. A két veszély közül “inkább van kedvük a futáshoz, mint az ütközethez” – írja az itáliai mester. Berengár, ráérezve a diadal ízére azonnal a menekülők után vetette magát. Nem tudta, hogy épp ezzel fut a vesztébe.

A megfutó magyar csapattestnek ugyanis épp ez volt a feladata: folyamatos visszavonulással, kisebb rajtaütésekkel maga után vonni az ellenséget az előre kiválasztott csatatérre. A Brenta folyó vidékén már készen állt a csapda, alig várták az üldözésben kifáradt, diadaltól megrészegült nyugatiakat.

Gyorsaság és megtévesztés

Ahogy elérték a Brentát, a túlpartról magyar küldöttség érkezett a királyhoz. Elkeseredve kérték Berengárt, engedje el őket, belefáradtak a menekülésbe. Visszaadják a foglyokat, az összes zsákmányt és többé nem keresik fel Itália földjét, ha az uralkodó futni hagyja őket. A csel ismét bejött, a keresztények “gőgös felfuvalkodottságból elkapatva a pogányokat fenyegetésekkel halmozták el, mintha máris le lennének győzve”.

A hosszú alkudozások közepette a kifáradt keresztények leszálltak a lóról, falatozni kezdtek, a hadrend megbomlott. A magyarok a túlparton csak erre vártak. A folyón átúsztatva szemből, a lesre állított csapatok két oldalról egy szempillantás alatt az itáliai sereg nyakán voltak. Annyira gyorsan, hogy Liudprand szerint egyeseknek az ételt a torkukban szúrták át, másokat megakadályoztak a futásban, miután elvették lovaikat.

Vidám fickók

A hadjáratok résztvevői kétségkívül kemény harcosok voltak, ám megvolt sajátos humoruk is. 926 tavaszán egy magyar csapat betört Sankt Gallen monostorába, ahonnan egy félkegyelmű barát nem menekült el a többiekkel. Később így emlékezett meg a magyarokról: „Bizony, igen tetszettek, nem emlékszem, hogy valaha is vidámabb embereket láttam volna a kolostorunkban… amikor egyszer intettem nekik, hogy az Istenre gondolva legalább a templomban viselkedjenek csendesebben, súlyos ütéseket mértek a nyakamra, de tüstént borral kínáltak, így tévén jóvá, amit ellenem vétettek; ezt egyikőtök se tette volna velem.”

“Futnak tehát a keresztények, dühöngenek a pogányok, és akik az előbb ajándékokkal sem tudták megkérlelni őket, utóbb nem ismerik a kíméletet a könyörgőkkel szemben” – folytatja 899. szeptember 24-ének eseményeit a krónikás. A csata pár óráig tartott, a győzelem teljes volt. Maga Berengár is csak közkatonának öltözve tudott elmenekülni.

Kemény ellenfél

Ezután a magyarok zavartalanul dúlták és fosztogatták Észak-Itáliát, még a telet is ott töltötték és csak a következő évben tértek haza. A nyugatnak megdöbbenve kellett tudomásul vennie, hogy a Kárpát-medencébe egy olyan hatalom érkezett, amelynek erejét nagyon is komolyan kell venni.

Nyolc évvel később a Magyar Nagyfejedelemség ráadásul bebizonyította, hatékonyan képes magát megvédeni is: 907 júniusában az akkori Európa legnagyobb létszámú és legjobban felszerelt hadát verték szét Árpád magyarjai Pozsony mellett. A frankok akkor a magyarok megsemmisítésére jöttek, végül szerencsés volt közülük, aki menthette a bőrét – a pozsonyi csatáról ide kattintva olvashat bővebben.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.