Európában az 1490-es években több országra kiterjedő, szexuális érintkezés útján terjedő halálos járvány ütötte fel a fejét. Őseink nem különböztették meg a nemi betegségeket egymástól, ezért olyan gyűjtőfogalmakkal találkozunk, mint ragadós nyavalya, bujakór, majd később vénuszi betegség, bujasenyv, szifilisz.
Paraszt és király egyaránt belehalt
Az orvosok a XVI. század elején értetlenül álltak a betegség előtt, ezért a megoldást kizárólag a kór terjesztőinek tartott prostituáltak és idegenek elkülönítésében látták – olvasható a Rubicon.hu-n. A szifilisz eredetét a mai napig nem ismerjük pontosan. A kor tudósai szerint a kórokozókat Kolumbusz hajóival hozták át Európába. Mások szerint Itáliában és Dániában már 1483-ban dühöngött.
A kór nem kímélte a koronás főket sem. VIII. Károly és I. Ferenc francia királyok, I. Miksa német-római császár, VI. (Borgia) Sándor pápa egész családjával, Bakócz Tamás, a pápai trón várományosa, II. Ulászló magyar király, IV. Jakab angol király egyaránt ebben a betegségben szenvedett, illetve halt meg.
A védekezés egyik lehetősége a már az ókorban is ismert óvszer használata volt. Az első újkori óvszerről Fallopius tudósít 1564-ből, aki a kis vászondarabból készült szerkezetnek fontos szerepet tulajdonított a vérbaj elleni védekezésben. Ezeregyszáz emberen végzett kísérletet, akik a védőszer használata következtében nem fertőződtek meg.
Fotó: AFP/Saeed Khan
Hatékony “masina”
A fontos kis segédeszközt nevezték tűzoltó fecskendőnek, masinának, Venus kesztyűjének, az angolok francia levélnek, a franciák angol csuklyának, mások port-szaídi szalagnak. Az általánosan használt kondom elnevezés egyesek szerint a latin conderéből ered, amely megóvást jelent, de a Cum Domino szólásból is származtatják, esetleg a francia Condom városa lehetett a névadó. Mások szerint II. (Stuart) Károly király orvosa volt Quondom, aki a sok törvénytelen királyi gyermek fogantatásának elkerülésére ajánlotta uralkodójának a „masinát”.
Korabeli feljegyzések szerint 1655-ben Párizsban már ismert volt a vénuszi kesztyű, 1701-ben Londonban már külön üzlet forgalmazta a kondomot. Azonban mint minden új és egyben jól menő vállalkozásnak, voltak ellenzői is, akik tudományos alapon próbálták bebizonyítani, hogy ez a speciális „masina” tulajdonképpen nem a fertőzés ellen kedvelt, hanem az erkölcstelenség és a prostitúció jelképe. Ezzel megbélyegezték, s hosszú évszázadokra kijelölték a kondom helyét az álszent erkölcsös világban.
“Szégyenletes találmány”
Az ellenszenvet hatékonyságának bizonytalansága mellett a házasságon kívüli szexualitás ellenőrizhetetlenségétől és féktelenné válásától való félelem táplálta. A legtöbb leírás egyértelműen a prostitúcióval kötötte össze:
„Hallottam féktelenektől, akik a prostituáltak szerelmét hajkurásszák, hogy újabban Angliában lágy, varrás nélküli bőrt alkalmaznak, amit condomnak neveznek, amelyben penisüket beburkolják, mint egy kabátba, hogy megvédjék magukat a kétséges csata veszedelmeitől. Állítják, hogy ezzel büntetlenül akcióba bocsátkozhatnak, de ezek nagyon tévednek. […] Ez a szégyenletes találmány, amely teljesen elnyomja a cohabitatio egyetlen természetes befejezését, nevezetesen a nemzést, Angliából jön, ahol ezt a dolgot először a tivornyázó II. Károly uralkodása alatt használták. Mai napig feltalálójának nevét viseli, eltünteti az örömöt és megsemmisíti a természetes végét a közösülésnek.” – írta Girtanner 1788-ban.
Az óvszer előállítására használták a halhólyagot, továbbá a borjú és a juh vakbelét. Ezekből az anyagokból azonban csak korlátozott mennyiséget lehetett készíteni, a tömeges termelésre a gumi felfedezése adta meg a lehetőséget.
A bujakór történetéről, az ellene való gyógymódokról ésvédekezésről ide kattintva olvashat részletesen a Rubicon.hu-n.
