A nőstény guppik hosszú ideig képesek a testükben tárolni a hímivarsejteket anélkül, hogy megtermékenyülnének. Egy populáción belül akár az utódok negyede is származhat olyan apától, amely már jóval a fogantatás előtt elpusztult – állítja egy tanulmány.
Több fajt – hangyákat, denevéreket, teknősöket – ismerünk, amelyek akár egy évig is petefészkükben raktározhatják a spermát, ám minderre bizonyítékot eddig csak laboratóriumban sikerült szerezni. Vadon élő közösségben most először tudták alátámasztani a guppiknál működő posztumusz reprodukció működőképességét.
A nőstény guppik strapabíróbbak és jóval tovább élnek, mint a hímek, így képességük mindkét nem egyedei számára hasznos. Az apa megnyugodhat, mert biztos lehet benne: génjei még halála után is közvetlenül élnek tovább egymás után megszülető utódaiban. Mondhatjuk úgy is, szaporodási élettartama meghaladja valósan leélt élete idejét.
Az anya számára a sperma tárolása biztosítja, hogy akkor is szaporodhasson, amikor férfiakból épp hiány mutatkozik. A testében rejtőző hímivarsejt ugyanis olyan átmeneti környezeti változásokat is túlél, amely a kifejlett hím egyedeket elpusztítja. Emellett minden körülmények közt megőrzi a faj genetikai sokféleségét.
A kutatást vezető Andrés Lopez-Sépulcre szerint eredményeik igazolják, hogy az evolúció soha nem a legerősebb egyedek túléléséről, hanem génállományuk továbbörökítéséről szól.
