Korábban is beszámoltunk már arról, hogy a savasodó óceánok súlyos veszélyt jelentenek a korallokra, rákokra és bohóchalakra egyaránt. A helyzet kétségkívül drámai, pláne, ha azt is tudjuk, hogy a “nagy kihalásért” is a savas óceán felelt.
A savasodásért ráadásul mi vagyunk a felelősek: a levegőt is szennyező tonnányi szén-dioxid a vízben oldódva szénsavat hoz létre, ami az előbbiek mellett a tengeri csigák házát is pusztítja. Az elkeserítő helyzetre a brit Antarktisz-megfigyelő program kutatói hívták fel a figyelmet, akik a Déli-óceánból még 2008-ban vittek haza – az előbbiek ismeretében azt is mondhatnánk, hogy mentettek meg – néhány csigát.
Ezek után ki meri azt mondani, hogy rossz napja van? Megoldást – a savasodásra, nem a rossz napra – helyi szinten nem kevés mészkő vízbe dobása, globálisan pedig a szén-dioxid kibocsátás csökkentése jelenthetne. És mindannyiunk érdekében minél hamarabb.
