Minden élőlény DNS-ében időről időre változások történnek, kimaradnak, átugranak vagy éppen ismétlődnek elemek. E molekuláris változások tempója azonban igen nagy eltéréseket mutat a különböző fajoknál.
A változás ütemével kapcsolatban több elmélet is született – az egyik, 1990-es évekből származó teória szerint a nagyobb nyugalmi anyagcsereértékekkel rendelkező fajoknál nagyobb ütemben halmozódnak fel DNS-változások. Az elképzelést azonban eddig nem sikerült igazolni.
Juan C. Santos kutatásvezető, a durhami Nemzeti Evolúciós Szintézis Központ munkatársa szerint a problémát az okozhatta, hogy nyugalmi értékeket vizsgáltak, nem az állatok normál fizikai aktivitása közben végezték el az anyagcserére vonatkozó méréseket. Hogy ötletüket teszteljék, több mint 50 – Kolumbia, Ecuador, Venezuela és Panama őserdeiben élő – mérges békafaj majdnem ötszáz egyedét hasonlították össze. A “békafitneszteszt” során forgó műanyaghengerben kellett ugrálniuk a kétéltűeknek, majd négy perc elteltével megmérték oxigénfelvételüket.
Kiderült, hogy a legsportosabb békafajoknak ötször nagyobb az aerob kapacitása, mint a legrenyhébb fajoknak, és jóval hosszabb ideig képesek a futásra.
A kutatók rekonstruálták a békafajok családfáját is tizenöt – erre alkalmas – békagénből származó DNS-szakasz segítségével, így tudták megbecsülni, hogy melyik fajnak milyen ütemben változott a genomja. Az elemzés egyértelmű mintázatot eredményezett: a sportosabb békafajok genomja változott gyorsabban az idők folyamán.
