Az Aix-Marseille-i Egyetem kutatói tanulmányukhoz hat vörös páviánnal (Papio papio) végezték hosszas olvasási kísérleteiket – a majmokkal összesen 300 ezer tesztet végeztek el. Ezek során képernyőkön betűsorokat jelenítettek meg, melyek hol értelmes szóvá álltak össze, hol nem.
A páviánoknak halandzsa betűsornál egy kék plusz jelet kellett megérinteniük a képernyőn, valódi szónál pedig egy zöld oválisat. Négy esetből háromszor a főemlősök jól döntöttek abban a kérdésben, hogy “szó” vagy “nem szó” az, amit láttak. Jonathan Grainger kognitív pszichológus, kutatásvezető elmondta, hogy a kísérletek során az angol nyelvet használták, mégpedig azért, mert jelenleg ez számít a tudomány nyelvének.
Sztárrá a 4 éves, emberi léptékkel tinédzsernek számító Dan nőtte ki magát, ugyanis 308-at megtanult az 500 négybetűs szóból, és a tesztek 80 százalékában helyesen és gyorsan döntött. Értelmetlen betűsorból 7832-t tartalmazott az adatbank.
De az állatok általában is sikeresek voltak a visszatérő mintázat azonosításában és annak meghatározásában, hogy a négybetűs kombinációk közül melyik szó számít értelmesnek. Grainer szerint egy idő után a majmok megtanulták, hogy mely betűpárok járnak gyakrabban együtt a valódi szavakban, így például az SH betűpárt tartalmazó új betűsoroknál nagyobb valószínűséggel ismerték fel jól a valós szót, mint az FX betűpárt tartalmazó betűsoroknál.
A kutatók feltételezik, hogy a főemlősök agyában eleve benne rejlik a mintázatok és objektumok felismerésére irányuló képesség, ami egykor az embert is segítette az olvasás kezdeteinél.
