Bárcsak inkább a magyar gazdaság járná be ezt az utat lentről felfelé, amit maga a szó! Mert ahogy a bóvli a bizalmas nyelvhasználatból eljutott a pénzügyi-közgazdasági szaknyelvig, az igazi sikertörténet.
Hetek óta ismételgetek magamban egy csodálatos képzavart, annyira megragadt a fejemben: „Magyarország a bóvli előszobájába került”. (Még szebb lett volna úgy, hogy „Magyarország a bóvli ajtaján kopogtat.”) Bár akár el is felejthetem a fenti mondatokat, hiszen túlléptünk az előszobán és már bent vagyunk… De hol is? A bóvliban? A bóvli között?
A szó ‘értéktelen, olcsó, rossz minőségű, selejtes, ócska árucikk’-et jelent, és a jiddis nyelvből került a magyarba. És talán meglepő, de a bóvli egy földrajzi nevet rejt, mégpedig Babilont vagyis Bábelt, pontosabban annak jiddis alakját, a Bovelt.
Babilon a Kr. e. 6. században rabságba vetette és vallása, kultúrája feladására próbálta kényszeríteni a zsidóságot, és emiatt a zsidó próféták számára a bábeli hatalom az erkölcstelenséggel, értéktelenséggel egyenértékű lett, a “babiloni” pedig a szinonimájává vált mindennek, ami ócska, értéktelen, rossz minőségű stb.
A jiddisből (amelyet korábban a német nyelvterületen élő zsidóság beszélt legnagyobb számban) a magyar nyelv a bovl alakot vette át, az –i pedig a szintén német-jiddis útvonalon érkező kifli (< Kipfl), stempli (< Stempl) szavak változásához hasonlóan került a szó végére. Ez egy úgynevezett ejtéskönnyítő hang, amelyre azért van szükség, hogy elkerüljük a nyelvünk természete számára idegen szóvégi mássalhangzótorlódást.
Különben a Magyar-jiddis Szógyűjtemény még egy jelentést tulajdonít a bóvlinak, mégpedig a következőt: ’tudatlan, dologkerülő, testi hibás leány, akit nehéz férjhez adni’.
Ezt a jelentést ismerve még ijesztőbb a „bóvli” kategória. Hogy van-e hasonlóság Magyarország és a szógyűjtemény leányzója között, arra itt inkább nem térnék ki…
