A XX. század elejének korát úgy tartjuk számon, mint azt az időszakot, amikor a legtöbb a modern életet fejlesztő találmány megszületett. Henry Ford nevét ma is a Ford autómárka alapján ismerjük. Az 1910-es években elkészítette T-modelljeihez az elektromos önindítót, de hiába volt ügyes feltaláló és megfontolt üzletember, mint korszakában mások, nem tudta figyelmen kívül hagyni a korabeli babonákat.
A korban számos szellemfotográfiát készítettek, hírhedt szeánszokat tartottak és úgy gondolták az emberek, amellett, hogy szóra bírhatják a szellemeket, meg is őrizhetik azokat.
SZELLEM A “PALACKBAN”
Így történt, hogy az autógyáros nemcsak a reinkarnációban hitt, hanem a korszak divatos fizikai fogalmában az éterben is, és úgy tartotta ez a lélekkel, az emberek szellemével egyenlő. Úgy gondolta, hogy a lélek a testből az utolsó lehelettel távozik, így ha begyűjti valakinek a leheletét, a jövő tudósai abból felépíthetik az egykor élt ember lelkét. Ezért akarta birtokolni a híres és nagyra becsült kortársa Thomas Alva Edison utolsó leheletét, amit feltaló barátja végül tisztelettel ajánlott fel Fordnak.
A híres utolsó lélegzetet egy üvegcsébe zárták be a Edison halálos ágyán. Ezután a Henry Ford Múzeumban került. Azt azonban, hogy a mai napig benne van-e még “Edison lelke”, ezt nem tudni, mert a fiolának nyoma veszett az 1950-es években, és csak 1980-ban került vissza a múzeum tulajdonába.
A COTTINGLEY-I TÜNDÉREK ESETE
A korban nemcsak Ford volt az egyetlen, akivel a természetfelettiben hitt. Sir Arthur Conan Doyle-t, Sherlock Holmes kiagyalóját ma már egyértelműen montázsnak tűnő tündérfotográfiákkal verték át.
1919 nyarán egy igen furcsa esetet hoztak nyilvánosságra Nagy-Britanniában. Ekkor tartották Brandfordban a Teozófiai Társaság – okkultista irányzat – gyűlését, ahová egy hölgy látogatott el azt állítva unokahúga tündéreket fényképezett le.
A fotók nyers másolata ezután egy nevezzük úgy “szakértő megszállotthoz” Edward Gardnerhez, majd végül Conan Doyle-hoz kerültek.
Az írót lenyűgözték a furcsa képek, ahol a szkeptikusok számára elsőre feltűnt, hogy a tündérek például a korabeli hajdivatnak megfelelő frizurát hordtak. Conan Doyle mégis egy nagy magazin karácsonyi számában úgy írt róluk, mintha valódiak lennének. A hírhedt magazinszám megjelenése után sokan reklamáltak a történet abszurditása miatt.
1921-ben újabb tündérfotók láttak napvilágot. A képeket ugyanaz a család készítette. Doyle lelkesedésében még egy regényt is írt a történtek hatására A tündérek eljövetele címmel. Hat évvel később mégis fény derült az igazságra, hogy a képek hamisítványok voltak – az alakok Mary hercegnő képeskönyvéből származtak – és nem másról, mint ügyes montázsokról volt szó. Doyle mégis 1930. júliusában bekövetkezett haláláig hitt a tündérek létezésében.
Annyira, hogy az túlvilági dolgokba vetette hite tönkretette a korszak egyik legnagyobb figurájával Harry Houdinivel tartó barátságát.
Doyle Houdinit varázslónak tartotta, pedig a magyar származású szabadulóművész mindent megtett annak érdekében, hogy minél kevesebben dőljenek be a paranormális átveréseknek.
A “SZELLEMIRTÓ” SZABADULÓMŰVÉSZ
Harry Houdini amellett a fotómontázsokat is leleplezte, önmaga képét híres szellemek mellé rakta, hogy így tegye láthatóvá: fotókkal való trükközéssel könnyel lehet csalni.
Harry Houdini Lincoln szellemével: (fotómontázs)
Továbbá pályázatot hirdetett meg a Scientific American bizottság tagjaként azoknak a médiumoknak, akik tudományos módszerekkel tudják bizonyítani képességeiket.
A felajánlott pénzösszeget senki sem vitte haza, pedig számos önjelölt médium jelentkezett a versenyre. Harry Houdini a korábban említett kortársakkal szemben gyűlölte a spiritizmust.
1920-ban ugyanis ő is részt vett egy szeánszon, amitől azt várta meg tudják idézni rajongva szeretett édesanyját Ceceliát. Mivel jól értett bűvészként és szabadulóművészként a trükkök világához, csalódva vette észre a szertartáson, hogy az nem más, mint átverés. Híres leleplezővé vált, és szinte minden természetfeletti eseményre tudott logikus magyarázatot adni.
Houdini még a halál után is a szellemidézést irtotta. Ugyanis halála utáni végső leleplezésként a felesége számára meghagyta, hogy ha egy halloweeni szeánszon ő egy titkos, csak a felesége által ismert jelzést tud adni az élők számára a szellemével való kapcsolatfelvételkor, akkor valóban léteznek szellemek.
Felesége Bess évente ismételte meg a szeánszokat, de a férj szelleme sohasem jelent meg, végül teljesen felhagyott a szertartásokkal. A spiritiszták azonban a mai napig igyekszenek Houdini szellemével felvenni a kapcsolatot Halloween éjszakáján, eddig sikertelenül. Hiába a magyar származású szabadulóművész a sírból is fricskát tudott mutatni a paranormálisnak.
