A hipnózis fogalmát eddig azért nem tudták egyértelműen meghatározni, mert a kutatók nem értettek egyet abban, hogy a hipnózis egy sajátos állapot vagy pedig a hipnotizőr és a hipnotizált kapcsolatának eredménye.
Most úgy tűnik, a PLoS ONE folyóiratban megjelent tanulmány lezárhatja az évszázados vitát. Svéd és finn kutatók úgy találták, a hipnózisba került páciensek tekintete túl furcsa ahhoz, hogy ne foglalkozzon velük a tudomány.
A hipnotizáltak szemét eddig soha nem tanulmányozták részletesen, szinte csak a populáris kultúrában, filmekben, rajzfilmekben idézik fel újra és újra a hipnotizáltak üveges tekintetét.
A kíváncsi tudósok nagy felbontású tekintetkövetővel figyelték meg egy hipnotizált tekintetet, és arra jutottak, a hipnózis során automatikusan mozog „üvegesedik el” a szem. Kijelenthető, hogy van olyan, hogy hipnotikus nézés, és ezt a mozgást képtelenség utánozni annak, aki nincs hipnózisban.
Ez az eredmény egyértelműen azt jelenti, hogy a hipnózis nem normális ébrenléti tudatállapot. A felfedezésnek nagy visszhangja lehet a pszichológiában, mivel eddig nem nagyon találtak arra kézzel fogható bizonyítékot, hogy a hipnózis a módosult tudatállapotok egyik lenne.
A hipnózis kutatásában nem mellékes szempont annak a vizsgálata, hogy valaki mennyire hipnotizálható.
Az emberek tíz százaléka könnyen hipnózisba esik, öt százalék egyáltalán nem hipnotizálható, vagy nem szabad hipnotizálni.
Tilos hipnotizálni a pszichiátriai betegeket, súlyos személyiségzavarosakat, a szívbetegeket, a sokkhatás, gyógyszer-, alkohol-, drogbefolyásoltság alatt állókat.
Hipnózissal főleg depressziósokat, függőket, alvászavarosakat, valamint beszédzavarosakat kezelnek.
A jó hipnózis enyhítheti a stresszt, és segít javítani az önértékelést. Valaki magát is hipnotizálhatja, ez az önhipnózis. Önhipnózissal nem lehet olyan mély hipnózist elérni, mint egyébként.
Az orvoslásban a hipnózis jó érzéstelenítő.
