A Mark I-et a Harvard az IBM-mel közösen kezdte el építeni az egyetem egyik pincelaborjában 1937-ben. Noha nem ez volt a kor egyetlen „számítógépe”, a legtöbben úgy tartják, hogy ez a gép vezette be az emberiséget a komputer-korszakba. A Mark I több mint 5 tonnát nyomott, és nagyjából 760,000 alkatrészből állt. Összeszereléséhez több mint 800 km kábelt használtak fel, magát a szerkezetet pedig egy öt lóerős elektromos motor hajtotta.
A „hívatlan vendéget” a Mark I egyik vezető programozója, Grace Hopper találta meg 1947. szeptember 9-én délután 15:45-kor. A hölgy ekkor már 20 perce futtatott egy rutinprogramot, amikor a gép furcsán kezdett viselkedni. Amikor Hopper utánanézett a dolognak, észrevette, hogy az F-panel 70-es számú reléjére „belegabalyodott” egy molylepke – és mivel annyira viccesnek találta az esetet, a lepke maradványát beragasztotta a számítógép működését dokumentáló naplóba, a következő szöveggel: „Az első tényleges eset, hogy bugot találtunk”.
Kollégái beszámolói szerint az eset után Hopper gyakran viccelődött azzal, hogy megy, és „bogártalanítja” („debugging”) a rendszert, amikor a számítógép működésében valami nem volt rendben.
Noha a legtöbben Hopper naplóbejegyzéséből eredeztetik a bug, azaz programhiba szót, a kifejezést már jóval korábban használták – igaz, nem feltétlenül a mai értelmében. A második világháború alatt a radarhibákat nevezték bugoknak, Thomas Eddison korában pedig mindenféle mechanikai működési problémára bugként hivatkoztak. A telefonok elterjedése után viszonylag elterjedt volt a szólás, „bogarak vannak a telefonkábelben”, amikor recsegett a vonal.
A Mark I naplója, benne Hopper bejegyzésével (és a lepke maradványaival) a mai napig megtekinthető a Smithsonian Intézet amerikai történelem részlegén.
