Meroé a Kr. e. 8. – Kr. u. 4. század között létező Kusita Királyság egyik legfontosabb központja, majd a meroitikus kor alatt fővárosa volt. Az ókori romváros a Nílus keleti partján, Kartúmtól 200 kilométerre északkeletre található.
Meroé lakosai palotákat és kis piramisokat emeltek, és egy olyan írásrendszert fejlesztettek ki, amelyet mind a mai napig nem sikerült teljesen megfejteni.
Az ókori romváros feltárása másfél évszázada kezdődött, ám a régészeknek mind a mai napig nem sikerült tisztázniuk Meroé eredetét.
“A város mintha az égből pottyant volna. Ismerjük a térség prehistorikus kultúráit, amelyeket a kezdetektől egészen Kr.e. 2500 körülig tudjuk nyomon követni. Ettől az időtől egészen Kr.e. 800-ig semmiféle leletünk, adatunk nincs, amikor a semmiből, előzmények nélkül megjelenik a meroitikus kultúra” – magyarázta Krzysztof Grzymski, a torontói Királyi Ontario Múzeum kurátora.
Ezt a “rést” látszik “betömni” az a Kr.e. 900-ból származó nagyméretű, agyagtéglából emelt épület, amelynek eddig egy részét tárták fel a régészek. A lelőhelyen cserépedények sokasága, valamint állati csontok kerültek elő, ezek többsége szarvasmarhától származik.
“Jelenleg a kecske és a birka a legelterjedtebb a Közel-Keleten” – jegyezte meg Krzysztof Grzymski, hozzátéve, hogy a térséget egy félnomád pásztortörzs lakhatta, amely szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozott.
Az épületről nehéz megmondani, hogy mi lehetett a rendeltetése, de Krzysztof Grzymski meggyőződése szerint közigazgatási központ lehetett, esetleg palota, amely az uralkodó otthonául szolgálhatott.
A palota közelében állhatott feltételezések szerint az egyiptomi napistennek, Ámonnak szentelt templom is, amely nagy tiszteletnek örvendett Meroé lakosai között.
Krzysztof Grzymski szerint amennyiben létezett a szentély, ez lehetett a város legkorábbi temploma, amelynek feltárása 2012 januárjában kezdődik.
