Vámpírok márpedig léteznek. Igaz nem olyanok, mint napjaink mítoszaiban. Az igazi vérszívók a természetben élnek, latinul Desmodus rotundusnak – rőt vérszopó denevérnek – nevezik őket a biológusok.
Újabban kiderült róluk, hogy az arcukon található kisebb hőérzékeny gödrök segítségével találják meg az áldozaton a leggyengébb pontot.
A San Francisco-ban a Kaliforniai Egyetem kutatói Elena Gracheva vezetésével már korábban kimutatták kígyókban a hőérzékeny TRPA1 nevű fehérjét. Később kiderült, hogy ugyanez a fehérje a vámpírokat is segíti a hőérzékelésben.
A vámpírdenevérek ráadásul a fehérje két változatát is alkalmazzák: a TRPV1-et és a TRPV1-S-t. A TRPV1-S a 10 °C fokkal alacsonyabb hőmérsékletet is érzékeli. Így látják meg a rejtett vénákat és artériákat az állatok vastagabb bőre alatt.Gracheva úgy gondolja, enélkül az alkalmazkodási képesség nélkül nem élhetne ez a denevérfaj.
A vámpírdenevérek DNS-ben extra hosszúságú a TRPV1 gén, mely az említett fehérje termelését befolyásolja. Ez a hosszabb DNS teszi lehetővé, hogy ennyire specializálódott a hőérzékelésük.
A szubtrópusi vidékeken élő faj mégsem annyira ijesztő, mint amilyennek tűnik. Nyáluk olyan vegyik anyagokat tartalmaz, amitől az áldozataik nem véreznek el, sebeik szinte azonnal „beforrnak”. A vérszopók napi véradagja pedig nem több – öt teáskanálnyi – 22 milliliter vérnél.
