A kanadai Mount Saint Vincent Egyemen Halifaxban biológusok a magzatok súlytalanságban történő növekedését vizsgálták. A kísérleteket persze nem embereken, hanem zebrahalakon – zebradániókon – végezték.
Az eredmények semmi jóval nem kecsegtetnek. Úgy tűnik, nem lehet hosszú nemzedékeket felnöveszteni a világűrben.
A súlytalanság utámzására Franz-Odendaal és Sara Edsall megtermékenyített zebrahal ikrákat kis méretű bioreaktorban helyeztek el. Így a súlytalansághoz hasonló mesteséges mikrogravitációs közeget teremtettek a halembriók számára.
A halak testfelépítését kikelésük után összehasonlították az átlagosan világra jött halakéval. A súlytalansághoz közeli állapotban fejlődött embrióknál a kopoltyús boltív – mely az emberben az állkapocsnak felel meg – születés után teljesen eltorzult. A csontozat, főleg a koponya alsó részének deformációja a zebradánióknál felnőtt korukig problémát okozott.
2002-ben Stephen Moorman New Jerseyben már vizsgálta, milyen hatással lenne a születendő gyermekekre a világűr. Akkor ő az ikrákat harminc órával a megtermékenyítés után kezdte felnöveszteni. Moorman megállapította, hogy a kikelt halak egyensúlyozásáért felelős szervei nem fejlődtek ki, az súlytalanságban fejlődött hal nem élt tovább két hétnél.
A kanadai kutatók remélik, 2015-ben az űrben is kísérletezhetnek a születendő zebradániókon. A NASA szakembei is úgy vélik, a bioreaktorok, a földön végzett “álűr-kísérletek” hamis képet adnak a súlytalanság hatásairól.
Korábban az űrben végzett egérkísérletekből már kiderült, a szaporodási képességet befolyásolja a világűr. Tizenhat nőstény egérnek a NASA STS-131-es küldetésén idő előtt elhalt a petefészke és leállt az ösztrogéntermelése.
Az új eredményeket a múlt héten Salt Lake Cityben tartott biológiai konferencián ismertették.
AJÁNLOTT LINKEK:
Ismertető az új kutatásról – angolul (New Scientist)
