A különleges indiai eső vízét Godfrey Louis vizsgálta meg. 2006-ban feltűnést keltett a vizsgálati eredményeit közlő tanulmányával, melyben azt állította olyan egysejtűeket talált, amelyek egyetlen jelenlegi földi létformára sem hasonlítanak. Elmélete szerint földönkívüli eredetűek lehettek, és egy atmoszférában felrobbanó meteoritból – tűzgömbből – kerültek az esőfelhőbe, a felhőt pedig a meteorit porai festette meg.
A vizet az elmúlt négy esztendőben újravizsgálták, Chandra Wickramasinghe, a pánspermia elméletének egyik legismertebb támogatójának vezetésével. A kutatócsoport most közzétette a vizsgálati eredményeket, melyek megerősítik Godfrey Louis állításait.
Az egysejtűek szobahőmérsékleten inaktívak, és 121 ºC-on szaporodnak. Az UV-fényen változtatják színűket. Az egysejtűek egyáltalán nem tartalmaznak DNS-t. Ilyen létformának a Földön a prionokat tartják.
Azonban nem zárható ki egyértelműen az egysejtűek földi eredete. A természetben legutóbb Argentínában egy vulkáni kráterben találtak olyan extremofil baktériumokat, amelyek 4700 méter magasan, arzénnal teli lúgos vegyületekben élnek. A medveállatkák akár a -250 ºC fokot is kibírják, oxigén nélkül.
2003-ban a SARS vírusáról feltételezték, hogy az űrből érkezhetetett.
Az 1984-ben az Antarktiszon talált Allan Hills 84001 Marstól származó meteorit többször gyanússá vált, hogy ősi nanobakteriális marsi élet nyomait rejtheti.
2001-ben Friedmann Imre magyar származású kutató és munkatársai a meteoriton található magnetitkristályokból álló füzéreket tanulmányozták.
Az 50 nanométeres nagyságú, szabályos alakú magnetit egykristályokból különböző hosszúságú láncokat találtak. Ezek statisztikája utalt arra, hogy ezek esetleg magnetotaktikus baktériumok maradványai lehetnek.
Mágneses baktériumokkal jelenleg is foglalkoznak magyar kutatók, legutóbb Pósfai Mihály magyar mágneses baktériumokhoz kapcsolódó vizsgálatait az elmúlt hetekben mutatta be a Budapesti Ásványtani Világkongresszuson.
