Az egyetlen hazai dinoszaurusz-lelőhelyről, a Veszprém-megyei Iharkútról 2009 nyarán előkerült 85 millió éves leletről a tekintélyes tudományos folyóiratban, a Nature csütörtöki számában közöltek tanulmányt. Utoljára 35 éve, 1975-ben jelent meg cikk magyar őslénykutató tollából a Nature-ben, a mostani felfedezés jelentősége az akkori rudabányai emberős-leletekhez mérhető.
A másfél méter hosszú, körülbelül 25-30 kilogramm testsúlyú, kis szarvval és jellegzetes papagájcsőrszerű szájjal rendelkező növényevő dinoszaurusz a keresztségben az Ajkaceratops kozmai nevet kapta az őshüllő felfedezője, Ősi Attila szülővárosa, valamint Kozma Károly geológus tiszteletére.
Mint Pálinkás József, az MTA elnöke rámutatott, Ősi Attilához, az MTA-MTM paleontológiai kutatócsoportja tagjához fűződő leletnek köszönhetően pontosítani lehet a földtörténeti középidő szárazföldi gerinceseinek vándorlásával és elterjedésével kapcsolatos ismereteket.
Ősi Attila, aki geológushallgatóként 2000-ben fedezte fel az eddigi egyetlen magyarországi dinoszaurusz-lelőhelyet, elmondta, hogy az elmúlt tíz évben több mint tízezer csontmaradvány került elő, köztük néhány egészen különleges gerincesé is. Ilyenek voltak a mindenevő krokodilok, amelyek testhossza nem haladta meg a 80-100 centimétert, vagy a pulykanagyságú, csoportosan támadó ragadozó raptorok. Az első, a Bakonyban előkerült dinoszaurusz a 4 méteres, növényevő, páncélos Hungrosaurus volt, de itt fedezték fel a repülő hüllő, a 4,5 méteres szárnyfesztávolságú Bakonydraco galaczi fosszíliáit is.
A tavalyi leletekkel kapcsolatban elmondta, hogy öt csontdarabka került elő, és kezdetben az sem volt biztos, hogy milyen állattól származnak. A kutató először elvetette, hogy a csőrre hasonlító csontdarabkák egy ceratopsia dinoszauruszhoz (tülkös vagy galléros dinoszauruszhoz) tartozhatnak. Európában korábban ugyanis nem találtak olyan fosszíliákat, amelyekről egyértelműen kimondható, hogy a ceratopsia csoport valamely egyedétől származnának. Egy nemzetközi konferencián azonban a szakértők úgy vélekedtek, hogy a leletek egy ceratopsia koponyájának és alsó állkapcsának elülső részét képezik. Az Ajkaceratops kozmai a Góbi-sivatagból előkerült tülkös dinoszauruszokkal mutat nagyon közeli rokonságot.
Ősi Attila feltételezése szerint a galléros dinoszauruszok valószínűleg több hullámban vándoroltak el Ázsiából a kréta időszakban, amikor Európa sokkal inkább archipelágusra, azaz “szigettengerre” hasonlított, mintsem egy kontinensre. “Az ősi Thetisz-óceán szigetein keresztül vándoroltak, az óceánt északi partja mentén az egyik földrészről a másikra. Így jutottak el a mai Bakony területére” – magyarázta a kutató.
A késő krétakorban szubtrópusi klíma uralkodott a térségben, gazdag növényvilággal és olyan nyitvatermőkkel, amelyekhez hasonlóak ma már csak Dél-Amerikában vagy Új-Kaledóniában honosak. Ennek köszönhetően a tülkös dinoszauruszoknak bőséges élelemforrás állt a rendelkezésükre.
A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az iharkúti leletekből jövőre kiállítást rendez a Magyar Természettudományi Múzeum.
