Idén öt éve, hogy a Samsung elkezdte a hajlítható kijelzős telefonok forgalmazását, és bár az első, ma már megmosolyogtatónak tűnő modellekhez képest az idei készülékek hatalmas előre lépésnek tűnnek, éves viszonylatban már elég szerény, ráncfelvarrásnak is csak némi jóidulattal nevezhető fejlődésről lehet beszámolni.
Vegyük példának a Galaxy Fold6-ot, ahol az induló 830 ezer forintos árért cserébe nagyjából annyi történt, hogy valamivel komfortosabb és elegánsabb lett a külső. Persze hardveresen is akadnak változások, jobb kijelző és szokás szerint ott van a burkolat alatt az aktuális legerősebb mobilprocesszor, de a kameraszett két éve szinte változatlan, nem nőtt az aksi kapacitása, a töltési sebesség továbbra is nevetséges, a trendi MI-funkciók jelentős része pedig semmit nem ér a magyar nyelv támogatás nélkül. Arról nem is beszélve, hogy a One UI 6.1.1. kezelőfelülettel bevezetett újdonságok rövid időn belül elérhetők lesznek a régebbi készülékek egy részére is.
Persze a Galaxy Z Flip6 sem hajtott végre mobilforradalmat, de ennél a telefonnál legalább elmondható, hogy a Samsung végre érdemben reagált azokra a kritikákra, amik az elmúlt években érték az egykori kagylótelefonokat megidéző készülékeit.
Samsung Galaxy Z Flip6
A Galaxy Z Flip6 olyan szempontból nem egy jól sikerült készülék, hogy a nagyjából pont egy éve debütált Flip5 modell mellé téve azért az okostelefonok világában elég jártasnak kell lenni ahhoz, hogy első pillantásra meghatározható legyen, melyik az újabb és melyik a régebbi modell. Mindkét változat 187 grammos, az idei mobil pedig bezárt állapotban 67,1 x 154,9 x 14,9 milliméteres, azaz 0,2 milliméterrel vékonyabb, mint az elődje – ez szabad szemmel konkrétan észrevehetetlen különbség.
Ezzel tisztában volt a gyártó is, így a kamerák idén színes gyűrűt kaptak, illetve a hátlap árnyalatához passzoló fém keret árulkodik arról, hogy 2024-es modellel van dolgunk.
Apró változás továbbá, hogy immár a keret tetején is két mikrofonnyílást találunk, illetve az alsó hangszóró kimenete már nem rácsos kivitelű, csak egy hosszúkás lyuk. Ugyanott található viszont az USB-C port, a SIM-foglalat, valamint a hangerőszabályzó és az ujjlenyomat-olvasóként is funkcionáló bekapcsoló gomb.
Az összeszerelés minősége most is hibátlan, a kihajtható kivitel ellenére egy elég „stabil” eszközt kapunk, de így is hatványozottan figyelni kell a telefonra, mert – főleg nyitott állapotban – egyetlen zuhanás is a belső kijelző végét jelentheti. Aminek a cseréje bizony bőven százezer forint feletti tétel.
Ami véleményem szerint hatalmas kihagyott ziccer, hogy szoftveres fronton a Samsung szinte semmit nem változtatott a külső megjelenítő lehetőségein. Alapból továbbra is korlátozott számú gyári widget pakolható ki erre a képernyőre, és a speciális beállítások Labs opcióján belül aktiválható egy mappa, ahová betehetünk extra alkalmazásokat. Emellett a Galaxy Store-ból tölthető le a Good Lock szoftver, azon belül a Multistar modul, ami lehetővé teszi, hogy immár kedvünk szerint megnyithassunk bármilyen alkalmazást a külső kijelzőn. Például egy légitársaság appját a beszállókártyánkkal, hogy telefonnyitás nélkül áthaladhassunk egy kapun.
A külső kijelző szélesebb körű használatának mostanra alapfunkciónak kellene lennie, mindenféle extra mókolás nélkül, és engem az is kifejezetten zavar, hogy a beállítások sem érhetők el alapból erről a kijelzőről. Ez elég bosszantó tud lenni, mikor a belső kijelző (és ezzel a telefon rengeteg funkciója) használhatatlanná válik, és az embernek esélye sincs visszaállítani a telefont a szerviz meglátogatása előtt.
Papírforma
A csúcstelefonok jellemzője, hogy minden évben megkapják az aktuálisan legerősebb mobilprocesszort, ami jelen esetben a Snapdragon 8 Gen 3, és természetesen ez került a Galaxy Z Flip6-ba is – a kapott eredmények fényében szinte teljesen feleslegesen.
Erről a lapkáról már jó ideje tudjuk, hogy könnyedén túlmelegszik, és ezzel tisztában volt a Samsung is, hiszen a szinte változatlan külső tulajdonságok ellenére a készülék belsejét rendesen áttervezték, többek között azért, hogy legyen benne egy nagyobb gőzkamra hőelvezetés céljából. A gond csak az, hogy még ez is kevésnek bizonyult, ugyanis ez a megoldás kevéssé hatékony az említett chip esetében, így a melegedés okozta problémák elkerülése végett a rendszer visszafogja a teljesítményt.
Ez oda vezet, hogy hiába a legjobb lapkakészlet és az áttervezett hőkamra, a Flip6 teljesítménye (Antutu: 1,35 millió pont) elmarad az olyan, szintén Snapdragon 8 Gen 3-mal szerelt mobilokétól, mint például a Xiaomi 14 (Antutu: 2,09 millió pont), és alig nyújt többet, mint egy Snapdragon 8 Gen 2-vel szerelt Flip5 (Antutu: 1,2 millió pont).
Ami a többi komponenst illeti, ott szintén nincsenek nagy meglepetések, a manapság megszokott 12 gigabájt memória mellé 256 vagy 512 gigabájt háttértár választható, illetve adottak az olyan, a csúcskategóriában ma már alapvetésnek számító technikai megoldások, mint az NFC, az eSIM, a Wi-Fi6E, az USB 3.2 és a Bluetooth 5.3, illetve az összes műhold támogatása. Van UWB chip is, ami a Google megújult készülékkeresőjénél jöhet majd jól, illetve nem elhanyagolható, hogy kívül Gorilla Glass Victus 2 védi a telefont, illetve a telefon immár megfelel az IP48 szabványnak, szóval már nemcsak a visszafogott vízállóságot, de valamennyi porvédelmet is kapunk.
Ugyan már a készülékünk közvetlen elődje is rendesen záródott, a képernyőszárak közti rés nélkül, de a Samsung idén a zsanért is áttervezte, ennek köszönhetően a jobbá vált a védelem. A belső kijelzőn található árkot ugyanakkor még mindig nem sikerült felszámolni, és bár valamivel talán kisebb, mint tavaly, de továbbra is látható szabad szemmel, ahogy az ujjainkkal is azonnal kitapintható – a használatot ez most sem befolyásolja, pusztán esztétikailag zavaró a képernyő közepén megjelenő deformáció.
A Z Fold6 és a Z Flip6 esetében is maradt a 25 wattos vezetékes, illetve a 15 wattos vezeték nélküli töltés, ami azért egészen elképesztő 830 ezer és 500 ezer forintról induló telefonok esetében, mert már a 70 ezer forint környékén kínált CMF Phone 1 és a szintén 100 ezer alatti Motorola Moto G84 is többet tud ennél vezetéken. Azt pedig már csak a rend kedvéért írom le, hogy a fenti súlyos összegekért a telefon mellett csak egy SIM-tű és egy USB-C/USB-C kábel kapott helyet a készülékek dobozában.
Menteni a menthetőt?
A korábbi Flip-telefonok legnagyobb rákfenéje a nem túl acélos üzemidő, illetve az árhoz mérve azért elég gyenge kamerás teljesítmény volt, és az előzetes infók alapján úgy tűnt, hogy a Samsung végre hajlandó volt foglalkozni ezekkel a problémákkal.
Az akkumulátor például 4000 milliamperórásra „nőtt”, ami tényleg pozitívan hat arra, hogy mennyi ideig használható a készülék egyetlen töltéssel. Amíg korábban kora estére feladta a reggel 100 százalékra töltött telefon, addig most – a tesztből fakadó meglehetősen aktív használat mellett – ritkán jutottam 15 százalék alá mire eljött a lefekvés ideje, így napközben sosem kellett idegeskednem az újratöltés miatt.
A kamerák terén is úgy tűnt, hogy komolyabb ugrás következik, legalábbis a fő egységet illetően, hiszen a tavalyi 12 megapixeles modult idén végre egy 50 megapixelesre cserélte a gyártó. Ez a Flip5-höz képest tényleg komoly előrelépés, ami meg is látszik a képek minőségén, ugyanakkor azzal érdemes tisztában lenni, hogy valódi újdonságról nincs szó, hiszen lényegében azt a kamerát (Dual Pixel AF; OIS; f/1,8, 1.0 μm, FOV: 85˚) kapjuk, amit a Samsung a Galaxy S22 óta használ a csúcskészülékeiben – csak időközben sokat javult a szoftveres képfeldolgozás.
A fejlődés ugyan tagadhatatlan, de a magam részéről félmillió forintért még mindig többet várnék, például egy olyan főkamerát, ami végre biztosít némi optikai nagyítást, és az se lett volna rossz, ha ennyi pénzért nem ugyanazt az ultraszéles egységet (f2/2.2; 1.12μm; FOV: 123˚) kapjuk másodiknak, mint tavaly és tavaly előtt.
Keveset sokért
Ha valaki most először venne Flip-jellegű telefont, esetleg Galaxy Z Flip4-ről vagy annál korábbi modellről váltana át az ideire, annak akár jó vételnek is tűnhet a Samsung 2024-es kagylótelefonja, és ezt a réteget nem is feltétlenül beszélném le a vásárlásról, ha gond nélkül el tud költeni ennyi pénzt egy teljesen új telefonra.
Viszont a tavalyi modellhez hasonlítva, vagy az elérhető konkurenseket figyelembe véve azt kell mondanom, hogy a gyártó az értékelhető fejlesztések ellenére sem erőltette meg magát ezzel a készülékkel. A valamivel nagyobb aksi és jobb kamera üdvözlendő, a jobb belső kijelzővel együtt, de ahogy azt már írtam, a félmillióról induló árcédula fényében még ez is kevésnek tűnik. A címben megfogalmazott kérdésre így az a válasz, hogy nem, a méretesebb telep és az „új” 50 megapixeles fotós egység kevés az üdvösséghez, ez pusztán arra elég, hogy a Galaxy Z Flip6 valamivel jobb színben tűnjön fel, mint a Galaxy Z Fold6, ahol még ennyi fejlődés sem tapasztalható.
Persze lehet mondani, hogy már ez a készülék is tudja a Galaxy S24-nél bemutatott mesterséges intelligencia-funkciókat, ugyanakkor ezek 90 százaléka még mindig nem érhető el magyar nyelven (majd jövőre!), illetve a One UI 6.1.1-gyel érkező új megoldások sem olyanok, hogy emiatt le kellene tenni a kalapunkat. Jópofa, hogy az MI szimpla firkák alapján változtatja meg élethűen a fotóinkat, és különböző stílusok alapján rajzol és alakít át profilképeket, de véleményem szerint ezen funkciók nagyjából 30 percig érdekesek, és ha nagyon szigorú akarok lenni, akkor bénák, vagy másképp fogalmazva, nem jobbak, mint a neten elérhető hasonló ingyenes megoldások.
Mindent egybe véve, a Samsung továbbra is elkényelmeskedi a készülékfejlesztést, ami annak fényében kissé érhetetlen, hogy az előnyét már elvesztette a hajlítható kijelzős telefonok piacán. Ha pedig megnézem, hogy ugyanennyi pénzért hardver szempontjából jobb Motorola Razr 50 Ultra kapható, és érkezik a Xiaomi első kagylótelefonja is, ami szintén jobb specifikációkat kínál, akkor szintén csak vakarom a fejem, hogy miért nem érezhető jobban a változás. És ezen az sem változtat, hogy itt a konkurensekénél kiforrottabb a szoftver és hosszabb a terméktámogatás (minimum 7 év).
