Tavaly nyáron az egész világsajtót, hírfogyasztók millióit tartotta lázban a Titan esete: a magánkézben lévő búvárhajó, fedélzetén öt fővel, az Atlanti-óceánban, Újfundlandtól 740 kilométerre nyugvó Titanic roncsához való merülés során tűnt el éppen egy éve, 2023. június 18-án. Már a legelején felmerült, hogy a jármű összeomolhatott az extrém nyomás alatt, utasai pedig a másodperc tört része alatt életüket vesztették, sokan mégis bizakodóak maradtak.
A kommunikáció helyi idő szerint délelőtt 11:15 körül szakadt meg a Titan és a felszíni irányítás között, a szakértők ekkor úgy számoltak, hogy amennyiben a búvárhajó ép maradt, még aznap délután a felszínre kellene jönnie. A fedélzeten elvileg 96 órára elegendő oxigén volt.
Az eltűnést követően hatalmas nemzetközi keresőakció vette kezdetét amerikai vezetéssel, ám napokig sem a felszínen, sem a mélyben nem bukkantak nyomokra. Végül június 22-én találták meg az első törmelékeket nagyjából 3800 méteres mélységben, a Titanic orrától mindössze 500 méterre. Ezzel bebizonyosodott, hogy a Titan valóban összeroppant, a baleset pillanatában megközelítőleg 3500 méterrel a felszín alatt lehetett.
Június 28-án az első feltételezett emberi maradványokat is felfedezték. A katasztrófában a kapitány és az utasok azonnal szörnyet haltak, valószínűleg fel sem fogták, mi történik. Az áldozatok
- Hamish Harding brit üzletember,
- Sehzada Dauud pakisztáni befektető,
- fia, Szuleman,
- Paul-Henri Nargeolet francia mélytengeri felfedező és Titanic-szakértő,
- illetve a pilóta, Stockton Rush, az OceanGate vezérigazgatója és társalapítója voltak.
A roncsok és az emberi maradványok felszínre emelését 2023 októberében fejezték be, az ügyet ugyanakkor még nem zárták le.
Sötét ügy
Korábban a világon több magáncég is kínált búvárhajós utakat, a piac azonban a tragédiát követően gyakorlatilag összeomlott. A Titant üzemeltető OceanGate egy darabig ugyan még hirdetett túrákat az oldalán, nem sokkal később, a hivatalos vizsgálatok megindulásával a vállalat mégis felfüggesztette működését.
Hogy a szektor belátható időn belül talpra állhat-e, egyelőre erősen kérdéses. A közelmúltban egy amerikai milliárdos, Larry Connor és társa, Patrick Lahey mélytengeri felfedező mindenesetre bejelentette, hogy a Triton Submarines Triton 4000/2 Abyssal Explorer nevű eszközével rövidesen lemerülnének a Titanic roncsához. A missziót elvileg csak akkor indítanák el, ha a jármű megkapná a szükséges tanúsítványokat, a Titan katasztrófája után ugyanis hamar fény derült rá, hogy a búvárhajó egyszerűen nem volt alkalmas a Titanichoz való leereszkedésre.
Az OceanGate lemondó nyilatkozatában többek között az szerepelt, hogy a kísérleti merülőhajót egyetlen szabályozó testület sem hagyta jóvá, vagy látta el tanúsítvánnyal, emellett pedig olyan anyagokból készült, amelyeket nem használnak széles körben tengeralattjárókhoz. Rush egyébként korábban többször is nyilvánosan bírálta az iparági szabályozásokat, amelyek szerinte akadályozták az innovációt.
David Lochridge, a cég egykori, tengeri műveletekért felelős igazgatója már 2018 januárjában, az első tervezett Titanic-misszió előtt aggályokat fogalmazott meg többek között a szénszálas hajótest és annak rendszereivel kapcsolatban. Hivatalos, belsős beszámolója után Lochridge-et elbocsátották, utóbb bírósági ügy kerekedett a történtekből.
A kapcsolódó dokumentumokból kiderült, hogy a PlayStation-kontrollerrel irányított Titan csak 1300 méteres mélységig volt tanúsítva, az OceanGate pedig nem volt hajlandó fizetni azért, hogy 4000 méterig tegyék biztonságossá a struktúrát. Mivel a Titanic nagyjából 3800 méterrel a felszín alatt nyugszik, a Titan eleve nem volt megfelelő annak felkeresésére.
A mélytengeri Elon Musk akart lenni
Az OceanGate-et az elmúlt egy évben rengeteg nyilvános kritika érte működése kapcsán. A Wired a közelmúltban belsős dokumentumokat, e-maileket, illetve képeket vizsgált át, emellett régebbi dolgozókkal és beszállítókkal készített interjút, a nyomozásból pedig kiderült, hogy a cég vállalati kultúrája és Rush hozzáállása a feltételezettnél is problémásabb volt.
A kutatómunka feltárta, hogy a Titan korai programjába a Boeing és a seattle-i Washingtoni Egyetem is bekapcsolódott, igaz, hozzájárulásuk a végleges tervbe nem került be. Emellett arra is fény derült, hogy az OceanGate vezetősége az óvatosságra intő munkavállalókat sok esetben nem hallgatta meg, és az elbocsátások sem voltak példátlanok.
A lap a történet fonalát 2016-ban veszi fel, az OceanGate ekkor a Washingtoni Egyetem speciális kamrájában tesztelte a Cyclops 2 – későbbi nevén a Titan – egyik modelljét. Rush eredetileg régebbi típusú tengeralattjárókat szerzett be cége számára, végül azonban a könnyebb, forradalminak nevezett szénszálas struktúra kifejlesztése felé fordult.
Nagyjából 73 perccel a seattle-i kísérlet megkezdése után a vízzel teli kamrában elérték azt a nyomást, amely a Titanic mélységében uralkodik. Ekkor hirtelen erős zaj támadt, a tároló pedig megremegett. „A testemben éreztem, az épület megremegett, a fülem sokáig csengett” – írta e-mailben az OceanGate alkalmazottja még aznap.
A modell a szimuláció során összeomlott, jóval azelőtt, hogy elérte volna az OceanGate által megjelölt biztonsági határt. Normál esetben ilyenkor újratervezés kezdődött volna, esetleg újabb modelleket rendeltek volna be, az OceanGate-nél ugyanakkor úgy döntöttek, hogy elkezdik legyártani a végleges a Cyclops 2-t a megsemmisült prototípus alapján.
