Túlzás nélkül állítható, hogy a mainstream kézikonzoloknak az utóbbi egy évtizedben leáldozott: a kifejezetten sikeres PlayStation Portable-t 2011-ben követte a PlayStation Vita, ami hatalmas bukta lett, és mára a 100 millió feletti eladásokat produkáló Nintendo DS-család is kikopott a köztudatból. A Nintendo Switch ugyan hordozható, de sokkal inkább hibrid-, mintsem klasszikus kézikonzol, a retró játékok futtatására alkalmas miniatűr gépek pedig egy elég szűk közönségnek szólnak.
Ennek ellenére a hordozható gépek piaca fellendülőben van, mióta a Steam digitális játékáruházról (illetve a Counter-Strike– és Half Life-játékokról) ismert Valve piacra dobta a Steam Deck névre keresztelt kütyüt (tavaly pedig a frissített verziót), amin a cég saját fejlesztésű szoftvere fut, és az említett piactéren elérhető PC-s játékok futtatására alkalmas. Az elsőre meglehetősen furcsa ötlet bejött a cégnek, az eszközből állítólag milliók fogytak, amit megerősít, hogy 2023 közepén a gamer szegmensben igen erős szereplőnek számító Asus is előállt a saját hordozható megoldásával, a Windows 11-et futtató ROG Ally-jal – amiről részletes tesztet is írtam a megjelenést követően.
És nem a tajvaniak voltak az egyetlenek, akik megirigyelték a Valve sikerét: tavaly ősszel a Lenovo rukkolt elő a saját megoldásával, az MSI pedig a 2024-es CES-en mutatta be a Claw A1M nevű versenyzőjét. Én az elmúlt egy hónapban az előbbit, a Legion Go modellt nyúztam, és ebben a cikkben igyekszem összefoglalni a tapasztalataimat.
Lenovo Legion Go
A legfontosabb tudnivalókat így lehetne röviden összefoglalni: a Legion Go egy kifejezetten erős hardverrel szerelt kézikonzol, lényegében egy kézben tartható gamer számítógép, amin Windows 11 operációs rendszer fut. Ennek hála lényegében bármivel lehet játszani rajta, amit PC-re kiadtak. A Microsoft szoftverének köszönhetően nincsenek korlátok, indíthatunk játékot a Steam könyvtárunkból, de az Epic Games kínálatából is, és ugyanígy adott az Xbox Game Pass vagy a GoG felhozatala is.
A kialakítást illetően a Lenovo sem találta fel a spanyolviaszt: kapunk egy, a ROG Ally-nál és a Steam Decknél valamivel robosztusabb (298 x 131 x 41 mm) gépet, aminek a közepén ott egy 8,8 hüvelykes, 2560 x 1600 pixel megjelenítésére képes, érintésérzékeny IPS panel, méghozzá 144 Hz-es képfrissítéssel, 500 nit fényerővel és Gorilla Glass védelemmel. A kijelzőt két, a hagyományos kontrollerek kialakítását idéző vezérlő fogja közre, amik az említett riválisok megoldásaival ellentétben, a Nintendo Switch-et másolva könnyedén lepattinthatók, a középső modul hátlapjából pedig kihajtható egy állvány, így a képernyő magában is megáll egy vízszintes, sík felületen.
Ez a kialakítás két okból is praktikus, egyrészt a kontrollereket leszedve a gép könnyebben elhelyezhető egy hátizsákban (az alapcsomag részét képező kemény tok egyszerűen túl nagy volt, hogy használjam), másrészt kifejezetten jól jön utazás közben. Én a CES-re utazva, a Las Vegas felé tartó repülőn (is) nyüstöltem a gépet, és nagy előny volt, hogy nem kellett folyton kézben tartanom az amúgy 854 grammos eszközt, csak a kontrollereket, miközben a kijelző a kihajtható tálcámon pihent.
Szintén pozitívum, hogy a Lenovo mérnökei mindenre gondoltak a kezelőszerveket illetően. Bal oldalt ott van D-Pad, jobb oldalt a YBAX gombok, a bumperek, a ravaszok, az analóg karok, extra funkció- és hátsó gombok (kontrollerenként kettő), de a jobb irányítón még egy hátsó görgő, illetve egy, a képernyő mellé pozícionált touchpad is helyet kapott. És ha ez nem lenne elég, a hordozótok aljából kipattintható egy talapzat, amibe a jobb kontroller állítható bele – hogy ezt követően egérként használjuk. Elsőre elég furcsa ez a megoldás, de megszokva tényleg hasznos kiegészítés, főleg ha belső nézetes lövöldözős játékokban (FPS) akarunk a lehető legpontosabban célozni.
Bár én szívesen használtam a gépet lecsatolt jobb és bal kiegészítővel, de a Legion Go „egyben” is kényelmesen használható. Jó a fogása, kézre állnak a gombok, és pár óra után ugyanúgy lehet vele játszani, mintha csak egy konzolon játszanánk a hagyományos kontrollerekkel. Az már tényleg csak bónusz, hogy a bekapcsoló gomb ujjlenyomat-olvasó is egyben, van SD-kártya foglalat a tárhely bővítéshez, kapunk két USB 4 Type-C csatlakozót (DisplayPort, USB-PD 3.0) és hagyományos jack portot is – miközben az eszköz természetesen használható Bluetooth-os kiegészítőkkel is. Utóbbihoz megkapjuk a Bluetooth 5.2 szabványt, és nem hiányzik a Wi-Fi 6E támogatás sem.
Spiritusz
A Legion Go a kijelzőt illetően lekörözi a már kapható riválisokat, hiszen egyetlen gép sem kínál 8,8 hüvelykes képernyőt 2K felbontással és 144 Hz-es képfrissítéssel, bár tény, hogy a 2023-as Stem Deck OLED megoldása szebb képet biztosít, mint az IPS panel. Véleményem szerint ugyanakkor a Lenovo feleslegesen pakolt ilyen specifikációval bíró megjelenítőt a kézikonzoljába, mert a játékok sem a magas felbontást, sem a relatíve magas képfrissítési rátát nem képesek kihasználni.
Ez a konfiguráció teljesítmény szempontjából azt biztosítja, mint a tavaly tesztelt konkurens, tehát az erőforrás-igényes AAA-kategóriás játékok (mint az általam sokat pörgetett Marvel’s Spider-Man Remastered) akkor futtathatók 30 képkocka per másodpercnél magasabb képfrissítéssel (akár 40-50), ha beérjük 720p felbontással.
Single player játékoknál persze lehetünk ennél valamivel merészebbek, választhatjuk az 1080p-t, hiszen még magasabb grafikai beállítások mellett is kicsikarható a gépből az élvezhető játékmenethez szükséges 30 fps. Legalábbis Performance módban, a teljesítmény ugyanis gombnyomással szabályozható, és pusztán a Windows használata közben nem is kell, hogy maximumon járassuk a hardvert.
Ez elsőre talán nem hangzik túl csábítóan, de itt érdemes azért megjegyezni, hogy ez egyrészt elég jó teljesítmény egy hordozható géptől (és a régebbi programoknál nem feltétlenül kell ilyen kompromisszumokat kötni), másrészt a grafikai beállítások közti váltás egy ekkora képernyőn nem annyira szembetűnő, mint például egy normál monitoron, esetleg jóval nagyobb kijelzős okostévén.
Képernyőben jobb, hardverben hasonló, a hűtést illetően viszont a Legion Go elmarad az Asus gépétől. Extrém túlmelegedést ugyan nem tapasztaltam, de a Performance mód aktiválására felpörgő ventilátorok néha egészen megdöbbentő, hosszú távon idegesítő zajt produkáltak. Amit játék közben meg is értenék, azt viszont már nem, hogy a hűtőrendszer miért búgott fel sokszor csak attól, hogy bebootolt a Windows. A szerkesztőségben a „padtársaim” egy idő után például sokszor már csúnyán néztek rám, mikor tesztelés céljából bekapcsoltam a gépet.
Windows pró és kontra
Ahogy említettem, a Windows-nak megvannak a tagadhatatlan előnyei, ilyen, hogy PC-s játékok szinte végtelen számban érhetők el erre a gépre. Emellett az sem elhanyagolható, hogy a kézikonzolunk akár hagyományos számítógépként is bevethető: ráköthetjük monitorra, Bluetooth-on (vagy magán a képernyőn) keresztül jöhet az egér és a billentyűzet, és máris van egy hagyományos eszközünk, amit ugyanúgy használhatunk bármire, mint egy laptopot vagy asztali megoldást. Ott van továbbá, hogy nemcsak játékok, de bármi más is telepíthető a Windows-unkra, így a gép használható akár videólejátszóként is a saját tartalmainkkal, ami szintén elég jól tud jönni, ha rengeteg időt kell töltenünk egy repülőn két kontinens között.
A kontra oldalon viszont meg kell barátkozni azzal, hogy a Windows 11 nem igazán van optimalizálva egy ilyen eszközre, és a gyártók áthidaló megoldásai sem feltétlenül könnyítik meg az életünket. Hiába a touchpad, hiába a görgő és az érintőképernyő, az operációs rendszerben matatás fájdalmasan lassú és körülményes, és a Lenovo hiába készített egy, külön gombbal is előhívható dedikált programot (Legion Space), ami segíti a játékok kezelését, kompatibilitási anomáliák azért így is akadtak.
Emellé jön az, hogy a Windows az bizony Windows: néha hosszú percekig kellett bámulni a fekete képernyőt, míg betöltött egy játék, néha hibaüzenet nélkül nem indulnak el a programok. Az Xbox Game Pass esetében pedig mindig figyelni kell arra, hogy a játék még akkor elindítandó, amikor online van a gép, mert internetkapcsolat nélküli offline módban a Microsoft keretprogramjából semmit nem lehet megnyitni – ami a levegőben azért elég fájdalmas felismerés.
Van benne potenciál
A Legion Go jelenleg 360 ezer forint környékén kapható, és ezért a pénzért egy olyan hordozható erőgépet kapunk, amin szinte bármilyen PC-s játék játszható útközben (teljesítményfokozattól függően 2–4 órán át), „megállva” pedig kiegészítők birtokában használhatjuk hagyományos számítógépként. A Lenovo megoldásának különlegessége továbbá, hogy külön megvásárolható mellé egy kevert valóság szemüveg (Legion Go Glasses), ami képernyő helyett közvetlenül a szemünk elé vetít mindent, mintha egy nappaliban lennénk egy hatalmas lebegő tévé előtt. Hogy ez a sokoldalúság kinek éri meg az említett összeget, az abszolút egyéni preferencia kérdése.
Bár ez a kézikonzol sem hibátlan, a hűtésen és a szoftveres nyűgök kiküszöbölésén például még elég sokat kellene dolgozni, de ettől függetlenül a Lenovo egy olyan, tényleg sokoldalú, jól használható eszközt rakott össze, ami felveszi a versenyt a piacon elérhető többi hasonló kézikonzollal, sőt, a képernyőt és a kezelhetőséget/praktikumot illetően le is körözi azokat.
Ami biztos továbbá, hogy a cégnek nem ez az utolsó próbálkozása ezen a fronton, így lehet érdemes türelemjátékba kezdeni, és megvárni a második, ennél kiforrottabb modellt, ami jó eséllyel (részben) orvosolni fogja a fennálló gyerekbetegségeket.
