A FIFA 23 megjelenésével hivatalosan is véget ért az Electronic Arts és a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) 30 éves partnersége, így jövőre már új néven, a nem túl kreatív EA Sports FC-ként jelenik meg a legendás videójáték következő része. 1993 decemberétől, az első rész megjelenésétől kezdve a technológia fejlődésével együtt a kanapéfocisták kedvenc szabadidős elfoglaltsága is szembetűnő evolúción esett át. A kétezres évek közepétől a 2010-es évek végéig fénykorát élte a játék, majd ezt követően láthatóan elfogyott a lendület a kiadónál:
Az elmúlt években számos csapat már csak kitalált néven került be a játékba, a program évről évre szinte ugyanazon hibákkal érkezett a boltokba, az EA pedig sokszor értelmetlen fejlesztéseket próbált hatalmas újdonságként eladni. A futballvilág átigazolásainak lekövetése, és a játék társasági életbe való beágyazódása ugyanakkor garantálta, hogy a negatív visszhangok ellenére minden évben milliók vásárolják meg a meccsszimulátort. Nagy kérdés azonban, hogy a Nemzetközi Labdarúgó Szövetséggel történt szakítás után mi lesz a kiadó egyik fő portékájának a sorsa.
A nagy szétválás
A szakításhoz a bennfentes információk szerint a piszkos anyagiak vezettek: a Gianni Infantino által vezetett szervezet közel duplájára emelte volna a FIFA név használatáért kért, 150 millió dollár körüli összeget, amibe az EA nem egyezett bele. A két fél azóta leginkább sajtóközleményekben üzenget egymásnak: a labdarúgó szervezet például azt állítja, a FIFA név az egyedüli garancia a játékélményre. Emiatt 2024-re már konkurens játékot terveznek piacra dobni, ami megszorongathatja a kiadó futballszimulátoros egyeduralmát.
A portfólió továbbra is legalább 19 ezer játékost, 700 focicsapatot, 100 stadiont és 30 ligát tartalmaz. A Bajnokok Ligájáról a kiadó az UEFA-val egyezett meg, a válogatott mérkőzésekre a nemzeti szövetségekkel és a kontinentális szervezetekkel kötött megállapodást, a különböző bajnokságokhoz az egyes ligák hozzájárulása szükséges, a focisták ábrázolását pedig a FIFPro-val futó együttműködés garantálja.
Marketingből ötös
Ez a lista megmutatja, mi volt a fejlesztőcég elsődleges célja a FIFA-val az elmúlt években: nem a játékélmény javítása, hanem a licenszek feletti egyeduralmat kihasználva a profit maximalizálása. A recept pedig működik, hiszen a FIFA 23 az első héten több mint 10 millió felhasználót ültetett le a képernyők elé, ami a széria történetében abszolút rekordnak számít. Itt persze figyelembe kell venni azt is, hogy EA Play előfizetés birtokában 10 órán át ingyen kipróbálható a játék.
Ezt a sikert azonban nem a pozitív kritikák – ebből ugyanis nem volt sok – érték el, hanem az, hogy az alapvetően széles rajongóbázissal rendelkező játék ezúttal a popkultúrába is masszívan belenyúlt. A Marvellel együttműködve szuperhős focisták kerültek a népszerű Ultimate Team játékmódba, és még az Apple TV+ többszörös Emmy-díjas sorozatának, a Ted Lassónak a focicsapatát és menedzserét is integrálták a játékba. Az ilyen marketingfogásokat leszámítva azonban ismét alig hozott változást a széria utolsó darabja.
A FIFA 21 óta folyamatosan a futballvilág elsőszámú reklámarca, Kylian Mbappé mosolyog vissza a borítóról, aki a hírek szerint csak a marketingjogaiból jobban keres, mint a futballkarrierjéből. Pedig az évi 90 millió dollár, amit jövő évtől a PSG-nél zsebre vág majd, szintén nem aprópénz. Ezt idén annyival toldotta meg az EA, hogy az Ultimate Edition borítójára a Chelsea női csapatának kiválósága, Sam Kerr is felkerült.
Az Electronic Arts ezúttal a női foci integrálását tűzte a marketinghajója árbócára, ám valódi fejlődést ez nem eredményezett: továbbra is kevés női csapat kap helyet a játékban. A leginkább szembetűnő, hogy még a zsinórban két Aranylabdát bezsebelő Alexia Putellas csapata, a tavalyi női BL-győztes FC Barcelona Feminí által fémjelzett spanyol bajnokság sem fért be a válogatásba. Emellett a karriermódban sem lehet női csapatot választani, pedig a feltörekvőben lévő egyéni és csapatteljesítmények miatt erre igenis lett volna oka energiát fordítani a kiadónak.
Persze a női foci támogatása mellett is bőven volt ígéret újításokra. A jó előre beharangozott, dinamikusabb kameramozgás kifejezetten javít az élményen, ahogy az is, hogy az egyértelmű gólhelyzetek során a potenciális gólszerzőre közelít a kamera. Ez egyfajta filmes hatást kölcsönöz a játéknak, ami nálam egy nagy piros pont. Emellett ott van a Hypermotion Technology 2 által feljavított mozgás, ami még realisztikusabbá tette a fizikát: a labda pattogása, a játékosok mozgása is javult a FIFA 22-höz képest, és még olyan apróságokra is jutott figyelem, hogy a becsúszások nyomot hagyjanak a gyepen. Emellett ismét belenyúltak a pontrúgások mechanikájába a fejlesztők, így a szabadrúgások, szögletek és tizenegyesek bevált metódusait is újra kell tanulniuk a rutinos játékosoknak.
Nagy újítás nincs, zavaró változás inkább
A FIFA 17-ben debütáló The Journey karriermód és a 2020-ban bemutatkozó Volta Football funkciók óta a kiadó elhanyagolható újításokkal próbálta vásárlásra ösztökélni a tömegeket. Idén sem kapunk új játékmódot, viszont a már meglévőkbe néhol alaposan belepiszkáltak a fejlesztők.
A legtöbb negatív reakciót a Ultimate Team csapatépítésénél lévő összhang (chemistry) funkció átszabása kapta. Az eddig jól működő modellt új rendszer váltja, ami nemcsak átláthatatlanná teszi a focisták közti dinamikát, de rendesen visszavett a fantáziafoci élményéből is. A legjobb játékosokból álló csapat létrehozására szolgáló játékmód az eddig 0-ától 10-ig terjedő skálát egy hárompontos rendszerre cserélte, ahol azért kapunk pontokat, ha egy csapatból, egy ligából vagy egy nemzetiségből szerzünk labdarúgókat.
Szintén jelentősen megváltozott a pontrúgások mechanikája. Ez persze ízlés kérdése, számomra a szögleteknél és a szabadrúgásoknál kiszámíthatóbb végeredményt hozott ez a változtatás, jobban lehet helyezni a labdát. Akik viszont eddig intuíció és rutin alapján lőttek, azoknak időbe telhet beletanulni az új keretrendszerbe. A tizenegyesrúgások esetében — ahol kifejezetten fontos lenne a négyzetcentiméterre pontos helyezés – viszont pont úgy variáltak a fejlesztők, hogy hosszú órákba telik, mire ráérez valaki. Még zavaróbb, hogy amennyit ezzel buknak a tizenegyeslövők, legalább annyi előnyt szereznek a hálóőrök. Olyan helyekről szedik ki a labdát, ahonnan eddig esélyük sem lett volna, így túlzás nélkül nehezebbé vált tizenegyesből gólt lőni, mint akcióból.
Hogy ez jó vagy rossz, megint csak ízlés kérdése, nekem például tetszik. Ha pedig gyorsabb játékra vágysz, a beállításoknál ezen is lehet csavarni. Az viszont igenis zavaró, hogy a pace, vagyis a gyorsasági paraméter szinte lényegtelenné vált egyes esetekben. A Manchester City gólvágója, Erling Haaland például sokszor olyan komótosan mozog, hogy a legtöbb védő könnyedén levarázsolja a labdát a lábáról.
A teljes képhez tartozik, hogy szimpatikus újítás is érkezett a játékba: a telefonos verzióban már régóta jelen lévő Playable Highlights. Ezt a karriermód során tudjuk kipróbálni, lényege pedig annyi, hogy nem kell végigszenvednünk unalmas meccseket, hanem néhány, a rendszer által generált gólhelyzet végigjátszásából kapunk eredményt. Ez azért is fontos, mert eddig az átugrott meccsek esetében egyedül a mesterséges intelligencián múlt az eredmény, most viszont a saját kezünkbe vehetjük az irányítást.
Méltatlan búcsú
A FIFA 23 biztonsági játéka keserű szájízt hagy maga után, főleg, ha arra gondolunk, hogy ezen a néven ez volt az utolsó játék a szériában. Bár a különböző FIFA-specifikus fórumokat olvasva úgy tűnhet, az összélmény eltérhet attól függően, hogy az aktuális vagy egy előző generációs konzolon esünk neki a játéknak, de a rengeteg apró hiba és az innováció teljes hiánya okán nem nagyon vannak különbségek. Azt persze nem lehet mondani, hogy a játék ne lenne alkalmas arra, hogy a haverokkal összeülve jót játsszunk, de ennél bőven több van a szériában – ahogy azt pár éve még látni lehetett.
Személy szerint meg tudnék barátkozni egy olyan leosztással, amiben nem kellene évente megvenni a 20–30 ezer forintos szoftvert, hanem két vagy három szezonig különböző kiegészítők letöltésével tudnánk frissíteni a csapatok játékosállományát. Ezt pénzzé tudná tenni a kiadó, mellette pedig lenne idő a ritkábban jelentkező fő játékok technikai fejlesztésére. Így a kecske is jóllakna, a káposzta is megmaradna. Ez persze csak egy a milliónyi rajongói elvárás közül. Hogy ezek közül megvalósul-e valami, vagy minden marad a régiben, azt csak az EA Sports FC jövőre esedékes megjelenésekor fogjuk megtudni.
