Tech

Magyar kutatók szerint ez a játékfüggőség legfőbb oka

Guido Mieth / Getty Images
Guido Mieth / Getty Images

Több oka lehet a videojáték-függőségnek, de alapvetően három az, ami magasan kiemelkedik: az eszképizmus, a versengés, illetve a megszokás-unalom triója a leggyakoribb kiváltó ok, derült ki Király Orsolya, az ELTE pszichológiai intézete kutatójának előadásából.

A videojáték-függőségre először 20-25 évvel ezelőtt figyelt fel a szakma, észrevették, hogy a videojátékosok egy kis csoportja függőségszerű tüneteket mutat, ami rontja az életszínvonalukat, valamint gátolja őket az egészséges működésben. Érdemes megjegyezni, hogy nem mindenki függő, aki sokat játszik – a hangsúly inkább azon van, hogy ezt mennyire tudja beépíteni egészséges módon a mindennapjaiba, és mennyire tudja kontrollálni azt, hogy mennyit ül a gép, a laptop vagy a játékkonzol előtt.

2013-ban a videojáték-függőség bekerült a DSM5 közé, ami az amerikai mentális betegségekkel foglalkozó kódrendszer, mint további kutatásokat igénylő zavar, 2019-ben pedig a WHO hivatalos betegséggé nyilvánította, és kapott egy konkrét definíciót is. Az Egészségügyi Világszervezet szerint az alábbi tüneteknek kell tartósan, vagy ismétlődő módon fennállniuk legalább egy éven keresztül:

  • a játékoknak komoly distresszt kell okozniuk a játékos számára,
  • gátolniuk kell az élet egy vagy több meghatározó területén,
  • a játékos elveszíti a kontrollt, nem ura, hogy mennyit és mikor játszik,
  • elhanyagolja a teendőit,
  • szabadidős tevékenységek nem kötik le, nem élvezi, amit korábban szeretett csinálni,
  • a negatív következmények ellenére is folytatja a játékot, akkor is, ha érzi a káros hatásait.

Bár magukat a játékokat is úgy alakítják ki, hogy erősen addiktívak legyenek, ez magában nem elég – sok múlik a játékos belső tényezőin, személyiségén, pszichológiai sérülékenységén, valamint a játékmotiváción is.

Matei Alexandru Marcu / EyeEm / Getty Images Photo taken in Bucharest, Romania

Korábbi kutatások kimutatták, hogy a játékok alapvető pszichológiai szükségleteket elégítenek ki, és ezt találták az ELTE szakértői is. Egy kutatásukban arra jöttek rá, hogy hét motiváció jelentkezik az online játékoknál (társas, készségfejlesztés, fantázia, eszképizmus, megküzdés, versengés és rekreáció), ezek közül messze kiemelkedik az eszképizmus és a versengés, ezek jellemzők a függőségi tünetekkel együtt. Az eszképizmus annyit tesz, hogy valaki elmenekül a problémái elől a játékba, a versengés pedig annyit, hogy szeretne nyerni. Önmagában az, hogy az ember időnként szeret kilépni a mindennapokból, nem baj, viszont ha ez válik a jellemző megküzdési móddá, az illető a problémáit nem próbálja megoldani, csupán a játékkal valahogy elviseli őket és a szorongását, hosszabb távon problémákhoz vezethet. A versengés esetén azok, akik nehezebben szereznek sikerélményeket az életben, hajlamosabbak lehetnek ezeket a játékban elérni, ez is csak akkor baj, ha valaki csak a játékot használja erre, és az életben nem küzd a különböző céljaiért.

Egy másik, tavalyi metaanalízis azt mutatta, hogy az eszképizmus mentális problémákkal, depresszióval kapcsolatos jeleket is közvetít, de ezúttal nem a versengés, hanem a megszokás és unalom az eszképizmus mellett a fő motiváció. Itt valószínűleg olyasmiről lehet szó, hogy a depressziós állapot csökkentheti az általános motiváltságot, minden mindegy állapotot idéz elő, a játékosok pedig megszokásból játszanak, de nem különösebb céltudattal.

A szakértők más mentális betegségekkel való összefüggéseket is szeretnék a jövőben kutatni, valamint az eszképizmus jelenségét is kvantitatív módszerekkel.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik