Pár nap híján huszonöt éve, 1995. augusztus 16-án tette elérhetővé a Microsoft amerikai számítástechnikai óriásvállalat az Internet Explorert, amely sokáig a világ legelterjedtebb grafikus böngészőprogramja volt – nem kis részben azért, mert a Windows operációs rendszer része volt – emlékezik meg az MTI.
A világháló (World Wide Web) feltalálója, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezetnél (CERN) dolgozó Tim Berners-Lee 1991-ben mutatta be kollégáinak a NeXT számítógépre kifejlesztett első böngészőprogramot, amelynek nevét később Nexusra változtatták, hogy megszüntessék a szoftver és a világháló azonos elnevezéséből származó zavart. A CERN 1993. április 30-án tette mindenki számára szabadon és ingyen hozzáférhetővé a Nexus forráskódját.
Az első tömegesen használt böngésző, a Marc Andreessen által megalkotott Mosaic már jóval inkább felhasználóbarát volt, és együtt tudta kezelni a képeket a szövegekkel. A Mosaic licencét később a Spyglass cég vette meg, de a Spyglass Mosaic böngésző nem vonzotta a felhasználókat. Ők inkább az önállósult, Andreessen fejlesztett Netscape Navigatort (1997-től Netscape Communicator) választották, amely 1994-es megjelenése után gyorsan domináns pozícióra tett szert, és 1996-ban a piac majdnem 80 százalékát uralta.
A Microsoft megkésve nyitott a világháló felé. A redmondi óriás nem is önálló fejlesztéssel rukkolt elő, hanem a Spyglass Mosaic licencét vette meg és fejlesztette tovább. Az Internet Explorer 1.0 a Windows 95 operációs rendszer megjelenése után egy nappal, 1995. augusztus 16-án a Microsoft Plus! for Windows 95 csomag részeként (további 50 dollár megfizetése ellenében) vált hozzáférhetővé, ezzel megkezdődött a Netscape-pel vívott, úgynevezett böngészőháború.
A versenyben az Internet Explorer fejlesztésére évi százmillió dollárt költő Microsoft újabb és újabb újdonságokkal próbálta terméke népszerűségét növelni. Az IE második változatát már ingyen letölthetővé tették, a harmadik az Internet Mail levelező, a News 1.0 hírolvasó és a Windows Address Book címjegyzék-alkalmazásokkal bővült, támogatta a Netscape bővítményeit és a JavaScript Microsoft-féle változatát, a JScriptet. Ebben a verzióban jelent meg a kék „e” betűt formázó logó, a böngésző piaci részesedése 3-5 százalékról 20-30 százalékra nőtt.
Az is megkapta, aki nem kérte
A háborúban a döntő fordulatot az IE 4 hozta meg, amelyet a Microsoft a Windowsba integrált. A felhasználók így kéretlenül is megkapták, és többségük nem is keresett alternatív böngészőt (emiatt az Egyesült Államokban trösztellenes eljárás indult). A jóval kisebb anyagi erőforrásokkal bíró Netscape fokozatosan vesztett részesedéséből, az Internet Explorer 2002-ben egyeduralkodóként 96 százalékos részesedése volt a böngészők piacán.
Az IE következő, külön már nem letölthető verzióit az operációs rendszerrel együtt fejlesztették, a frissítések a Windows frissítéseként jelentek meg.
Érdekesség, hogy az IE 6 „kinyírásában” a Youtube vállalt döntő szerepet. A Google által nem sokkal korábban felvásárolt videómegosztó fejlesztői 2009-ben megelégelték, hogy a felhasználók húsz százaléka még mindig az elavult, az új technológiákat rosszul kezelő, hibáktól hemzsegő és biztonsági fenyegetést jelentő böngészőt használja, különmunkára kényszerítve őket. A Google szabályzatát kijátszva, önhatalmúlag figyelmeztetést helyeztek el az oldalon, miszerint hamarosan felhagynak az IE 6 támogatásával. Szinte hetek alatt felhasználok tömegei tértek át modernebb és biztonságosabb programokra, az akciót a Google utólag helybenhagyta, sőt még a Microsoft is örömmel fogadta.
Éleződik a böngészőháború
Az újabb böngészőháború 2004-ben kezdődött, amikor a közösségi finanszírozású Mozilla alapítvány a Netscape nyílttá tett forráskódját felhasználva közzétette a Firefox böngészőt, majd 2008-ban megjelent a Google által fejlesztett Chrome is. Ezek gyorsan terjedtek, az Internet Explorer piaci részesedése 2011-ben esett 50 százalék alá, és a következő évben előzte meg a Chrome. Ehhez az is hozzájárult, hogy az Európai Bizottság 2009-ben az uniós versenyjoggal ellentétesnek találta az IE integrációját a Windowsba, ezért a Microsoft vállalta, hogy 2014-ig az EU-ban forgalomba hozott operációs rendszereiben böngészőválasztást lehetővé tevő ablakot jelenít meg. Mivel ezt a kötelezettségét nem tartotta be, 2013-ban az Európai Bizottság rekordösszegű, 561 millió euró büntetést szabott ki a vállalatra.
Az Internet Explorer utolsó, 11-es verzióját 2013. október 17-én, a Windows 8.1 operációs rendszerrel tették hozzáférhetővé, a vállalat ma már csak az IE ezen változatát támogatja. Az Internet Explorer utódja a Microsoft Edge böngésző lett, amelyet 2015. január 21-én mutattak be, az „e” logón a könnyű felismerhetőség érdekében csak kicsit változtattak.
Az Edge sem lett igazán népszerű, piaci részesedése kevesebb mint tíz százalék, szemben a Chrome kétharmadával. A böngészőt idén a nyílt forráskódú Chromium motorra építve teljesen újraírták, így már a Chrome bővítményeit is kezeli. A Microsoft valamennyi Windows 10 operációs rendszert futtató gépen erre frissíti a böngészőt, így nem kizárt, hogy az Edge népszerűsége nőni fog.
Ami igazán meglepő, hogy egy 2019. decemberi felmérés alapján a felhasználók mintegy három százaléka még mindig kitart valamelyik Internet Explorer mellett, annak ellenére, hogy használatuk nemcsak nehézkes, de más böngészőszoftverekhez képest biztonságtechnikai szempontból sérülékenyebbek is.
(Kiemelt kép: GettyImages)
