A Sony jó ideje óta képtelen előállni olyan okostelefonnal, ami képes lenne komolyabb felhasználóbázist maga mögé állítani, így a vállalaton évről évre egyre nagyobb a nyomás, hogy a mobilrészlege végre előrukkoljon egy készülékkel, ami valamilyen módon képes felvenni a versenyt az Apple, a Samsung, a Huawei és a többi feltörekvő kínai gyártó kínálatával.
Ez manapság egyáltalán nem könnyű feladat, hiszen a japánoknál sokkal jobban teljesítő konkurencia is egyre kevésbé képes valóban meghatározó újdonságot mutatni a felhasználóknak, az olyan évek óta vergődő gyártók, mint a például a dél-korei LG vagy a Sony pedig egész egyszerűen képtelenek olyan ötletekkel előrukkolni, amik segítenének nekik kitűnni a hasonló képességekkel bíró mobilok felhozatalból.
Az LG az év elején egy olyan készülékkel állt elő, ami – részben – érintés nélkül is vezérelhető, míg a japánok a szokatlan képernyőméretben és kialakításban látták az esélyt arra, hogy kicsit magukra vonják a figyelmet. A gond ezzel csak az, hogy tervezést egyik esetben sem a valódi felhasználói igények vezérelték, hanem a kitűnni vágyás kényszere – és ennek meg is lett az eredménye. Bár mindkét próbálkozásról van miért beszélni, de megvenni már nem feltétlenül érdemes őket.
21:9-es képernyő, de minek?
Az Xperia 1-et kézbe véve az embert alapvetően pozitív érzések öntik el: rendesen össze van rakva, a súly (178 gramm) prémium hatást kelt, és a szögletesen letisztult vonalak, illetve a sötét színvilág egészen elegánssá varázsolja a telefont. Bekapcsolva viszont csorbul ez az érzés, hiszen az előlap tekintetében a Sony igencsak le van maradva az aktuális trendekhez képest: alul és felül is kifejezetten vastag kávák rontják az összképet – cserébe nincs szenzorsziget, aminek sokaknál csapódhat le pozitívumként.
Maga a képernyő viszont gyönyörű: egy 6,5 hüvelykes, OLED panelről van szó, ami a színek, a kontraszt, és a fényerő terén is kiválóan teljesít. Az egyetlen problémája, hogy a telefonoknál kissé értelmezhetetlen, 21:9-es képaránnyal van megáldva, aminek hála a mobil 16,7 cm magas. Ez már kényelmetlenül hosszú, és a szélesség hiába idézi a kompaktabb készülékeket, egy kézzel a felső két ikonsor már nem érhető el annak veszélye nélkül, hogy ne elejtenénk el a telefont, így néha még az olyan alapműveletek is két kezet igényelnek, mint a böngészés vagy a zenelejátszó kezelése.
A 21:9-es képernyő mögötti vezérelv, hogy az átlagon felüli kijelzőn tökéletesen jelenjenek meg a 21:9-es tartalmak. Az tagadhatatlan, hogy a netflixes filmek és sorozatok (és az egyéb, ilyen képarányú felvételek) parádésan festenek a telefonon, de mégis akad ezzel két jelentősebb probléma. Az egyik, hogy hiába nő a videófogyasztás mértéke mobilon, a telefonunkat még így is sokkal többet használjuk bármi másra, és amikor a villamoson kapaszkodva még a böngésző kezelése is macerás, akkor nem feltétlenül lesz megnyugtató, hogy cserébe a Stranger Things királyul fest a kijelzőn. A másik pedig, hogy akiknek tényleg fontos, hogy a lehető legjobb minőségben nézzenek – mondjuk – filmeket, az jó eséllyel nem telefonon teszi ezt, hanem egy jóval nagyobb képernyőn – mondjuk egy 55 hüvelykes OLED tévén.
Abban egyáltalán nincs vita, hogy a 21:9-es képarány kifejezetten egyedivé teszi a készüléket, már első ránézésre meg lehet mondani, hogy ez nem a Huawei vagy éppen a Samsung egyik aktuális üdvöskéje, ugyanakkor az említett gyártók meglehetősen tepsi jellegű készülékeit (P30 Pro, Galaxy S10+) még egy kézzel is kényelmesebb használni, mint a Sony kifejezetten nyúlánk telefonját.
Odatették magukat
Mindez pedig már csak azért is kellemetlen, mert hardver szempontjából a gyártó végre egy kifejezetten ütős telefont tett le az asztalra. A burkolat alatt Snapdragon 855 processzor, Adreno 640 grafikus chip és 6 GB RAM várja a felhasználókat, amit 128 GB háttértár egészít ki – az Xperia 1 így még játékra is bőven alkalmas. A piacon ugyan ennél erősebb összeállítással is találhatunk telefont, de a legtöbben még a felsorolt komponensek biztosította teljesítményt sem használják ki, nem még ennél többet.
Az összképet itt csak az rontja jelentős mértékben, hogy az amúgy versenyképes hardver és a méretes kijelző mellé sikerült egy 3300 mAh-es akkumulátort pakolni, ami 2019-ben már édeskevés. Aktív használat mellett a telefon egy munkanapot sem bír ki töltés nélkül, de még átlagos nyomkodás mellett is álom az egynapos üzemidő. Gyorstöltés ugyan van (18W), de amikor már délben 50% körül áll a telefon, akkor azt fogjuk kívánni, hogy helyette bárcsak egy fokkal nagyobb telep került volna a mobilba.
Fotós képességek terén szintén nem nincs ok panaszra, hiszen az előlapon egy 8 megapixeles (f/2.0) szenzorral készíthetjük a szelfiket, míg a hátlapon egy háromkamerás rendszer várja, hogy képeket lőjünk vele. Itt minden egység 12 megapixeles, és a képstabilizátorral felvértezett főkamera (f/1.6) mellett találunk egy telefotót (f/2.4) kétszeres optikai nagyítással, illetve egy ultra széles látószögű lencsét (f/2.4), amikkel tényleg egészen jó képek készíthetők. Végre nemcsak a Sony által biztosított szenzorok vannak rendben, de a szoftver is segít abban, hogy Sony mobillal is normális fotókat készíthessünk.
És van még egy probléma…
A fentiek fényében azt gondolhatnánk, hogy a szép, erős és strapabíró (IP65/68, Gorilla Glass 6) készülék összességében annyi pozitívummal bír, hogy mindezek ellensúlyozzák a 21:9-es képernyőből fakadó kényelmetlenséget, de a fura méret mellett akad még egy problémás részlet ami az Xperia 1 ellen szól:
A Sony ceruzája elég vastagon fogott, így függetlenül minimum 300 000 forint környékén lehet hozzájutni a telefonhoz, ami egész egyszerűen sok egy ilyen készülékért, főleg, ha azt vesszük figyelembe, hogy ennyi pénzért nemcsak minden szempontból jobb telefonokat lehet venni, de azok még kényelmesen is használhatók. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy tucatjával atalálhatunk olyan mobilokat, amikre ez szintén igaz, viszont jóval kevesebbért kínálják nagyjából ugyanazt, mint a nyúlánk Xperia.
Éppen ezért a Sony mobilja mellett nem szólnak igazán meggyőző érvek, kivéve, ha mániánk a 21:9-es képarány és/vagy olyan egyedi telefonra vágyunk, amihez hasonló tényleg csak keveseknek lesz…
