Tech mobilteszt

Szelfibajnokoknak készült a Samsung forgatható kamerás mobilja

A Samsung idei Galaxy A-szériájának egyik legérdekesebb modellje a Galaxy A80, köszönhetően az eszköz tetején található, forgatható kamera modulnak, aminek hála a hátlapi kamera egyben az előlapi is. Tesztünkben arra koncentrálunk, hogy mennyire jó vétel az egyébként korrekt középkategóriás mobil, amely pár kompromisszumot is tartogat.

Miután az Apple bemutatta a kijelzők tetejére tervezett szenzorszigetet, mondhatni elszabadult a pokol: a gyártók sorra kezdték el kidolgozni saját megoldásaikat, hogy az előlapi szenzorok minél kevesebb helyet foglaljanak a panelen, aminek hála egyre vékonyabb kávájú mobilok jelentek meg a piacon. Ezen trend hozománya az üvegbe vágott kameralyuk, és a telefontestből szükség esetén előbukkanó kamera is.

Utóbbit a kínai Oppo és Vivo cégek tervezőinek köszönhetjük, akik 2018-ban mutatták be az első ilyen megoldást használó készülékeiket. Ugyan az előbukkanó kamera ötletes megoldás, a tesztelőket és felhasználókat egyaránt aggasztja, hogy a mozgóalkatrész rontja az eszköz tartósságán, és az ilyen típusú eszközök viszonylag friss jelenléte miatt még korai lenne végső ítéletet mondani a technológia felett – a gyártók ugyanakkor egyáltalán nem aggódnak emiatt.

A (sze)lencse forgandó

A Samsung sem fél a motorikus alkatrészektől, mert idén egészen újszerű megoldással rukkoltak elő a Galaxy A80 nevű készülékükön: megjelent a forgó kameramodul. Ennek lényege, hogy a telefon egyáltalán nem rendelkezik külön szelfikamerával, hanem amikor az előlapi egységet használnánk, akkor az eszköz hátlapjának egy része automatikusan megemelkedik, és a hátra néző kamerák egész

egyszerűen átfordulnak, hogy szembenézzenek a felhasználóval.

A forgolódás ellenére viszont nem lehet vele 360 fokos panorámákat készíteni, mert csak két állapota van: vagy előre, vagy hátra fordul. Illetve a sunyiban, feltűnésmentesen készített szelfiket is el lehet felejteni, mivel a váltást egy halknak nem nevezhető robotszerű hang kíséri, ami még egy kütyüktől zsongó fogorvosi rendelőben is épp elég volt ahhoz, hogy egy csomó csodálkozó szem szegeződjön rám.

A nagyjából egyhetes tesztelés alatt ráadásul produkált furcsa dolgokat az egyébként egészen menő robothangot hallató modul, amivel bőszen játszadoztam: megesett, hogy a kamera hamarabb fordult, mint ahogy kiemelkedett a tálca, így kissé megakadt, máskor pedig nem fordult át teljesen, mintha félúton elfáradt volna. Éppen ezért vannak is kétségeim afelől, hogy több ezer forgolódást valóban kibír-e az alkatrész, de ezt csak tartósabb használat után lehetne biztosan kideríteni, ugyanakkor az sem kizárt, hogy a Samsung ugyanúgy képes szoftverfrissítéssel orvosolni az ilyen problémákat, mint ahogy az Asus tette a szintén különleges kamerával szerelt Zenfone 6 esetében.

Drabális majális

Az éppen aktuális trendeknek megfelelően a mobil hatalmas: 6,7 hüvelykes AMOLED kijelzőt kapunk, és a készülékház sem mondható éppen vékonynak. Pedig még a jackaljzat is eltűnt róla, és ezen oknál fogva a telefon dobozában is egy USB-C-s fülest találunk. Ha pedig ragaszkodnánk a megszokott 3,5-ös fülesünkhöz, magunk kell átalakítót szerezni hozzá.

A panelről a forgós modulnak hála hiányzik a szenzorsziget, rendkívül vékony a káva, és egy hatalmas képernyőt kapunk, amire már tényleg rásüthető a teljes kijelzős címke. Mélyebbre ásva viszont szembetűnnek a kompromisszumok: a felbontás mindössze 1080p, és nem Quad HD, ami a Samsung eszközeiknek erőssége szokott lenni. A 611 nites maximális fényerő ugyan jónak számít, de erős napfényben teljesen felhúzva sem volt benne annyi kraft, mint mondjuk a Note9-ben,

bár a lényeg azért így is jól kivehető.

A Galaxy A80 könnyűnek sem mondható, 220 gramm, amit azért indokol a plusz forgóegység, ami miatt felül nincs is hely semminek, minden csatlakozó alulra került. A bal kereten a hangerőszabályzók kaptak helyet, jobb oldalra pedig a bekapcsoló gomb került, amit én picit feljebb pozicionáltam voltam. Alul találjuk a SIM-tálcát, az USB-C portot és a hangszórót. Az anyaghasználaton és a robusztusságon ráadásul érezhető, hogy nem egy prémiummodellről van szó, hanem az erős felső középkategóriáról – az összeszerelés viszont masszív, az illesztések is rendben vannak, a gombok tapintása jó. Viszont a 3,5 millis aljzat mellett a vízállóságot is mellőzni kell a mozgóalkatrészek miatt.

Galéria
Fotó: Mohos Márton / 24.hu

Egyik szemünk sír, a másik nevet

A Gorilla Glass 6 üveggel borított, ujjlenyomatokat bőszen gyűjtögető hátlap az oldalakhoz hasonlóan letisztult, hiszen csak a fenti kamerarendszer található rajta, lévén az ujjlenyomat-olvasót is sikerült az üveg alá helyezni, ahogy a Galaxy S10 modellek esetében. Középkategóriás mobilról lévén szó, a kompromisszumos viszont itt sem ússzuk meg: nem ultrahanggal működő szenzort építettek bele, hanem egy optikai elven működőt. És bár szívesen mondanánk, hogy ez nem rosszabb, de az A80-on érezhetően gyengébben muzsikál a szenzor, mint ahogy az S10-eken tapasztaltuk. Döcögősnek hat a lassú reagálás, és a mobil nem is mindig ismeri fel a tulajdonost, ha nem jól döntjük be az ujjunkat.

És ne feledkezzünk meg arról, hogy mivel a kamerák alapesetben hátul vannak, így az arcfelismerésről bizony le kell mondanunk, az ujjlenyomatos feloldás mellett csak a jól bevált PIN-kódot, illetve a mintát választhatjuk. Mivel az eszköz használatához már a méretéből adódóan is két kéz kell, ezért a magam részéről a villamoson előrántva nem is bíbelődtem a kijelző alsó részére helyezett, lassan reagáló ujjlenyomat-olvasó kitapogatásával, maradtam a klasszikus megoldásoknál.

Az ujjlenyomat-olvasóval olykor meggyűlt a bajunk. Fotó: Mohos Márton / 24.hu

A készülék belsejében nem csúcsprocesszor dolgozik, a prémium modelleket hajtó Snapdragon 855 helyett ez a mobil Snapdragon 730-at kapott, és nincs vezeték nélküli töltés sem. A chip bőven elég a hétköznapi feladatok elvégzéséhez, de videót szerkeszteni és játszani már csak módjával lehet vele, értelemszerűen nem a legdurvább beállításokon. A szoftver egyébként Android 9, amire a Samsung One UI kezelőfelületét húzták rá, ami kimondottan letisztult és minimalista. Szoftverben adott a Bixby rutinok, a digitális jólét és always on display, valamint a gesztusvezérlés. Apropó Bixby: egy dolognak azért örülünk, hogy lemaradt a mobilról, és az a dedikált Bixby gomb.

Szelfire termett

A forgó kameramodul elhelyezése egyébként ízléses, a rendszer három horizontálisan elhelyezett szenzorból áll: egy 48 megapixeles főegységből, egy ultraszéles látószögű kamerából, valamint egy TOF 3D mélységérzékelőből. Bár a főegység elsőre durvának tűnik, a valóságban csak 12 megapixeles képeket készít, mivel az érzékelő négy pixelből állít elő egyet. Ezt szoftveres algoritmusok pofozzák még tovább, aminek hála részletesebb, dinamikusabb fotókat kapunk. Mondani sem kell, a kamerák napfényben könnyedén produkálják az elvárt szintet: jól néznek ki a zöldek, a pirosak és a sárgák is.

A kamera átfordulásához csak annyit kell tenni, hogy a kameraszoftverben átváltunk szelfire. Alapvetően három különböző mód közül választhatunk: lőhetünk egyszemélyes, kétszemélyes vagy többszemélyes csoportképeket – utóbbiban már a széles látószögű lencse is besegít. A felvételeket megtámogatja a mélységérzékelő, ami érzékeli a távolságot a kép alanya és a háttér közt, így még jobban működik például a bokeh-effekt (élő fókusz), amit ráadásként még videókhoz is használhatunk. Apróság továbbá, de az élő fókusszal készített képeknél néha azt tapasztaltuk, hogy indokolatlan részeket homályosított el az alkalmazás – ami nem katasztrófa, mert ennek a mértékét akár állíthatjuk is egy csúszkán.

Éjszaka viszont már nem olyan rózsás a helyzet, mint nappal: szegényesebb a felvételek dinamikája, itt-ott zajossá válhat a kép. Szoftveresen ezen hivatott javítani a Night Mode, ami segít ugyan a helyzeten, de a széles látószögű felvételeket nem menti meg, azok sokszor még így is részletszegények maradnak. Ami pedig a kameraszoftvert illeti, ott adottak a már megszokott funkciók: a panoráma, a mesterséges intelligenciával megtámogatott jelenetfelismerés, és a Flaw Detection, ami még a felvétel elkészítése előtt majrézik, ha valami nem oké.

Szelfibajnokoknak, akiknek nem szakad le a kezük

A monstrumot egy 3700 milliamperórás aksi látja el energiával, így kevésbé szívós, mint a kisebb középkategóriás társak, lévén itt meg kell hajtani a mozgóalkatrészt, és a méretes kijelzőt is. Szerencsére a 25W-s gyorstöltésnek köszönhetően gyorsan visszapumpálható az energia, de az üzemidő így is átlagosnak mondható, kiemelkedőnek semmiképp. Normál használat mellett egy napot viszont így is kibír, ha figyelünk olyan apróságokra, hogy a fényerőt 50 százalék körül tartsuk.

A Galaxy A80 arany, fehér és fekete színekben érhető el, és függetlenül, nem szolgáltatóktól vásárolva 224 990 forintba kerül. Ezért egy különleges, erős középkategóriás mobilt kapunk, kompromisszumokkal: mint fentebb is említettük, biometrikus azonosítás terén gyengébben muzsikál a készülék, az üzemidő sem nevezhető csodásnak, illetve le kell mondani a mikroSD-s bővítésről, a jack-aljzattal egyetemben. Az eszköz legnagyobb különlegessége a forgó kameramodul, ami tökéletes lehet azoknak, akik főleg szelfizni szeretnének, és kényelmesnek találnak egy 6,7 hüvelykes, 220 grammos tepsimobilt.

Fotó: Mohos Márton / 24.hu

Samsung Galaxy A80 specifikációk:

  • Méret, súly: 165,2 x 76,5 x 9,3mm; 220 gramm
  • Színek: fekete, arany, fehér
  • Kijelző: 6.7 hüvelykes Super AMOLED, FHD+ (1080 x 2400 px) felbontás, 393 ppi képsűrűség, Gorilla Glass 3 borítás
  • Processzor: nyolcmagos Snapdragon 730 (2 x 2,2 GHz Kryo 470 Gold & 6 x 1,8 GHz Kryo 470 Silver)
  • RAM/ROM: 8GB RAM, 128GB tárhely; nem bővíthető
  • Rendszer: Android 9 Pie; Samsung One UI
  • Kamera: forgatható kamera modul: 48 MP f2.0 + 8MP f2.2 + TOF (HQVGA)
  • Akkumulátor: 3,700 mAh; 25W szupergyors töltés
  • Kapcsolat: Dual-SIM; LTE Cat.11 (600Mbps/75Mbps), Wi-Fi a/b/g/n/ac, GPS; Bluetooth 5.0, A2DP, LE, USB-C 2.0
  • Egyéb: kijelző alá épített ujjlenyomat-olvasó, nincs jack-aljzat, nem vízálló

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik