A Hayabusa-2 misszió már egyébként is űrtörténelmet írt: ez volt az első ember alkotta szonda, ami landereket dobott egy aszteroidára. A kisbolygóról a szonda hamarosan mintákat is hoz vissza a Földre, de addig is érkeznek vissza a digitális adatok a bolygónkra, amiből a tudósok egyre több mindent tudnak meg a furcsa kis űrkavicsról.
Az első meglepetés az volt, hogy az aszteroida felszíne mégsem olyan sima, mint ahogy azt a japánok eleinte gondolták, az éles szélű kődombok között pedig nehezebb is leszállni, ezért a Hayabusa-2 az októberi tervezett leszállás helyett végül februárban jutott a felszínre. Aztán az is meglepte a kutatókat, hogy a Ryugu sötétebb, mint amire számítottak, csupán a rá eső napfény 2 százalékát veri vissza. Ráadásul a kisbolygó felszínén úgynevezett hidroxilt találtak, ami az oxigén és hidrogén egy keveréke, és víz nyomaira utal – a kutatók szerint valaha víz lehetett az aszteroidán.
Mindez már arra engedett következtetni, hogy a Ryuguval valami nem stimmel, most ki is derült, hogy pontosan micsoda: minden nyom arra mutat, hogy a kisbolygó valaha egy sokkal nagyobb aszteroida része volt, aztán letört, és vándorolni kezdett a világűrben. A felszínének komplex története nem stimmel egy ilyen kis méretű űrkavicshoz (a Ryugu mindössze 900 méter átmérőjű). Maga a méret is ezt az elméletet igazolja:
A kutatók úgy gondolják, hogy néhány száz millió évvel ezelőtt történhetett a szétválás, valószínűleg valamiféle ütközés letört az óriásaszteroidából egy darabot, és ebből lett a Ryugu. A Science tudományos folyóiratban megjelent tanulmányból az is kiderül, hogy ha a Hayabusa-2 visszahozza a kisbolygóból gyűjtött kőzetmintákat, a kutatók talán azt is képesek lesznek megállapítani, hogy pontosan melyik lehetett a Ryugu “anya-aszteroidája”.
