Be kell vallanom valamit már az elején: oda vagyok a Thinkpadekért. Ha bármikor Windowst futtató laptopot kellett használnom, igyekeztem Thinkpadet szerezni. Általában használt gépek követték egymást: egy X61-el kezdtem, aztán volt egy X200, ezt követte egy-egy céges X220 és X230, majd legutóbb egy T440s. Ez a viszonylag puritán „öltöny” bejön, és ezt éreztem, amikor kibontottam a jelen tesztünkben szereplő szörnyeteget, a Lenovo Thinkpad X1 Carbon Extreme-et is.
ÖNTSÜNK TISZTA VIZET A POHÁRBA
Ahhoz, hogy megértsük, pontosan mi van a kezünkben, nézzük át egy kicsit a Thinkpadek elnevezési struktúráját, mert itt kacsint át kicsit másik szegmensbe a gyártó. Eddig az X széria volt a könnyű ultrabookok lelőhelye, a T széria a felső-kategóriás laptopoké, amik kicsit vastagabbak és kicsit erősebbek, mint az X-esek, és a P (régen W) foglalta magába a munkaállomásokat (Workstation), vagyis a kifejezetten munkára tervezett erőgépeket.
Az X sorozaton belül évek óta létezik az X1 Carbon, ami jelenleg az 5. generációjánál tart. Ez volt a gyártó legvékonyabb 14 hüvelykes képernyővel szerelt prémium üzleti laptopja. Ezt a szériát bővítette a Lenovo egy 15 hüvelykes, vékony, a szokásokhoz híven szénszálas erősítésű géppel, és komoly hardverrel.
Ezek munkagépek, amiken bár lehet játszani, de főleg grafikára, videóvágásra és végtelen adatbázisok kezelésére vannak kitalálva – létezik egy testvére is ennek a gépnek P1 néven, amiben már Nvidia Quadro kártya található, de árban és felszereltségben ez van a legközelebb a másik két említett szériához.
LENOVO THINKPAD X1 CARBON EXTREME
Cikkünk alanya a megszokott elegáns (egyeseknek unalmas) fekete házban érkezett hozzánk. Kívül a feketét csak egy festett X1 felirat, illetve a szokásos Thinkpad logó töri meg, amin használat közben az i pontja pirosan világít. A laptop alján egy méretes szellőzőnyílás van, a két ventilátornak valahonnan levegőt kell kapnia, de erről majd később. Jobb oldalon egy SD kártyaolvasót és két USB 3.0 portot találunk, bal oldalon pedig fülhallgató bemenetet, egy hálózati csatlakozót, amihez átalakító szükséges, egy HDMI-t, két USB-C Thundetbolt portot, illetve a töltő bemenetét.
A piros a töltőért jár: egy 135 W-os egységet kapunk, ráadásul egy dizájnos kiegészítőt, nem a szokásos téglát. A fekete pont ugyanakkor azért kerül kiosztásra, mert a gép vastagságába ránézésre elfért volna egy hagyományos hálózati csatlakozó, de, ha már lehagyták róla, akkor a bármivé alakítható szabványos Thunderbolt mellé minek kellett egy saját szabványú harmadik megoldást ide erőltetni?
Kinyitva szintén puritán dizájnt kapunk, a bekapcsolás után viszont elénk tárul a 4K-s érintőkijelző, ami minden jóval fel van szerelve: teljes Adobe RGB lefedettséget és Doloby Vision technológiát is kapunk, ezzel is jelezve, hogy komoly munkára szánt gépről van szó. A kijelző felett Windows Hello-képes webkamera kapott helyet, akinek pedig ez nem elég biztonságos (vagy a cégnek, ahol dolgozik), a billentyűzet mellett egy ujjlenyomat-olvasóval is gondoskodhat a védelemről.
Ezen a ponton pedig rá is térhetünk a billentyűzetre, amiről csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni. A Thinkpadek mindig is híresek voltak a remek gépelési élményről, és ez a gép sem hazudtolja meg magát. Nagyon jó úton járnak a billentyűk, jó a visszajelzés, illetve két lépésben állíthatjuk a háttérvilágítás erősségét is. Ugyan egy 15-ös laptopba bele szokott férni a numerikus billentyűzet, de nekem egyáltalán nem hiányzik, ugyanakkor az Excel-mágusok lehet ezt egész másképp fogják gondolni.
A funkciógombok össze lettek házasítva az F1-F12 gombokkal: alapbeállításon a hangerő, fényerő stb. lehetőségek működnek, és a bal alsó sarokba levő Fn gomb megnyomására jönnek elő az F-funkciók, de szerencsére van egy FnLock gomb is, ha valaki az utóbbiakat használja sűrűbben. A billentyűzeten megtaláljuk a hagyományos piros TrackPointot, a hozzá tartozó gombokat, a klaviatúra alatt pedig a viszonylag jó méretű trackpadet találjuk, tehát két egerészési lehetőségünk is van.
IGAZI ERŐGÉP
A tesztgép egy 6 magos 8. generációs i7-es Intel processzorral, 32 GB RAM-mal és egy Nvidia 1050ti videokártyával érkezett. Ezt a vasat hűteni is kell, amiről az említett két ventilátor gondoskodik. Terhelés alatt felpörögnek a ventilátorok, ez teljesen rendben van, viszont a nem túl erőforrás igényes feladatoknál is hangos a gép hűtése, ami zavaró lehet, főleg böngészés, vagy szimpla szövegszerkesztés közben.
A teszt alatt a gép gyakorlatilag napi használatban volt, főleg képszerkesztési feladatokra használtuk. Rengeteg Chrome tab, Photoshop, Photo Mehanic, Slack, e-mail – gyakorlatilag a bekapcsolással egy időben indult mind, és nem találtak fogást a gépen. Számadatok tekintetében GeekBench-ben a Single Score 5252, a Multicore 21428 pont lett, Cinebenchnél pedig a CPU-ra 1050 körüli pontszámot, és 102 fps körüli GPU értékeket kaptunk.
Az Adobe Lightroom szoftvere 60 darab 24 megapixeles RAW képből körülbelül 2 perc alatt exportál 3500 széles jpg-ket, a DaVinci resolve hasonló idő alatt van meg 1 perc effektezett és fényelt 1080p-s videó exportálásával. Bár a gépet nem kifejezetten játékra tervezték, azért a 1050ti videokártyával nekieshetünk akár a legfrissebb címeknek is, bár nem 4K-ban, Ultra minőségben, de pl. az Assassin’s Creed Odyssey Full HD-ban, High-on simán 35-40 képkocka per másodperccel futott.
Viszont probléma lehet, hogy a kijelző 4K-s felbontása a 15 hüvelykes mérethez nagyon nagy, ami képszerkesztésnél, videó vágásnál ugyan jól jön, de a menük és a szöveges tartalmakat nagyon aprók. Erre kínálja a Windows a scaling (Méretezés és elrendezés) funkciót, ami a megfelelő tartalmaknál (pl. fotó) használja a kijelző teljes felbontását, viszont aminél nem kell, ott egy előre beállított nagyítást használ. Ez a programok nagy részénél jól is működik, de van néhány régebbi, vagy kevésbé frissített szoftver, ahol össze tudnak csúszni a menük, ezzel nehezítve a használatot.
CSILLAGÁSZATI ÁR
A gép aksija átlagos használat mellett 7-8 órát bír, nyilván, ha egyre komolyabb feladatokkal terheljük, ez az idő jelentősen csökken, de alacsonyabb fényerővel, és okosan sáfárkodva a programokkal tovább is nyújtható a mobil iroda üzemideje. Azzal persze mindenkinek tisztában kell lennie, hogy a gép nem olcsó,
Ezeket az alkatrészeket ugyan megkaphatjuk egy olcsóbb laptopban is, de nem ilyen vastagság, súly és összeszerelési minőség mellett. Teljesítményben is tudja azt, mint az árban és felszereltségben legközelebbi konkurensek számító Dell XPS és Macbook Pro. Akinek az irodán kívül is szükséges az erő, de nem szeretne súlyos masinát cipelni, és olyan gépre vágyik, amiről nem üvölt, mekkora az értéke, illetve nincs elköteleződve az Apple iránt, az bátran vegye fel ezt a laptopot a lehetséges jelöltek listájára.
