Tech

Kész csoda volt: Hawking közel hozta az emberekhez a tudományt

Molnár Zoltán
Molnár Zoltán

újságíró. 2018. 03. 14. 07:24

Ahogy korábban beszámoltunk róla, 76 éves korában elhunyt az elméleti fizika történetének egyik legnagyobb alakja, sőt a legismertebb, Nobel-díjjal soha ki nem tüntetett fizikus, Stephen Hawking. Nem túlzás róla azt állítani, hogy a totálisan zárt és az átlagember számára furcsa fizikusi világból kilógott, egyfajta rocksztár volt, akinek legalább akkora érdemei vannak az oktatás terén, mint a fizikai felfedezésekben.
Korábban a témában:

Stephen Hawking közel hozta az emberekhez azt a tudományágat, amit ímmel-ámmal ugyan, de Albert Einsteinig meg lehetett az utca emberének is érteni, de a relativitáselmélettel, kvantumfizikával, szingularitásokkal és húrelmélettel már nem tudott mit kezdeni senki, aki nem ezzel foglalkozott alsó hangon tíz éve.

Aztán jött egy fura angol fickó, akinek izomsorvadásos betegsége miatt az életben maradása is kész csoda volt, és elkezdett közérthető publikációkat kiadni a témában.

Nem sokan tudtak azóta se olyan olvasmányosan írni a témáról, mint ő a bestsellerré vált Az idő rövid történetében.

A könyvre jellemző, hogy én majdnem buktam fizikából gimiben, iszonyat távol állt tőlem a tárgy, de Hawking írását nem tudtam letenni. A kerekesszékhez kötött zseni, akinek mellesleg sziporkázó volt a stílusa, minden második oldalon meg tudta mosolyogtatni az embert, ha meg nehéz rész jött, nem volt kín újraolvasni pár bekezdésnyi elméleti összefoglalót. De hogyan vált az angol fiúból ekkora elme?

Hawking rövid története

Stephen William Hawking még a világháború közepén, 1942. január 8-án született, hol máshol, mint Oxfordban. Épp a háború miatt menekültek ide, londoni házuk nem nyújtott biztonságot a bombázások ellen. St. Albansban végezte el az iskoláit, majd az oxfordi University College-ba került. Apja szerette volna, ha orvosnak tanul, ő matematikát akart, amit nem tanítottak itt, így maradt a fizika. Hawking három év alatt, parádés eredménnyel diplomázott.

Elmélkedne? Itt megteheti!

Hawking publikációi angolul fent vannak a neten is, itt például egész kövér gyűjtemény van belőlük. Utóbb a Cambridge-i Egyetem doktori tézisét is elérhetővé tette. Persze nem árt hozzájuk az átlagosnál jobb és szakmaibb angoltudás.

Ezután Cambridge-be távozott, ahol kozmológiai kutatásokat akart folytatni. Itt lezavarta a PhD fokozat megszerzését, majd kisebb felsőoktatási intézményekben oktatott és kutatott. Karrierje gyorsan ívelt felfelé, 1979-re matematikaprofesszor lett Cambridge alkalmazott matematikai és elméleti fizikai tanszékén (a posztot korábban Isaac Newton is betöltötte).

Miközben Hawking lassan a fizika világában és azon kívül is sztárrá vált, tudományos akadémiák vették soraik közé és díjak özönét kapta, saját magával is meg kellett küzdenie. Ugyanis nem sokkal a 21. szülinapja után állapították meg, hogy (a jegesvödrös kihívás miatt ismertté lett) ALS-ben, azaz az izomsorvadás egy speciális formájában szenved.

Hawkingnak csak pár évet adtak az orvosok, ennek ellenére bőven megérte a nyugdíjas kort. Sajnos annyira lebénult végül, hogy egy motoros székhez van kötve, kommunikálni pedig egy speciálisan neki fejlesztett beszédszintetizátorral képes.

Az ember, aki kiszabadult egy fekete lyukból

Hawkingot az mozgatta, hogy a világegyetemet vajon mi mozgatja, mi hívta életre, egyáltalán volt-e kezdete és lesz-e vége. A más kutatások miatt azonban neki is folyton új irányokat kellett vennie, ahogy Albert Einsteinnek is, aki hiába dolgozta ki a speciális, majd az általános relativitáselméletét, beütött a krach a kvantumfizikával, amit Einstein nem tudott hátralevő életében összebogozni a saját elméletével. Így az úgynevezett egyesített elmélet felkutatása lett az elméleti fizika szent grálja.

Roger Penrose-zal közösen Haking azt mutatta ki, hogy a világ valóban a Nagy Bummal kezdődhetett és fekete lyukakkal érhet véget. Hawking nevéhez köthető az is, hogy rájött a fekete lyukak természetére. Azok szerinte nem feneketlen bendőjű zsákok, amik mindent beszippantanak az irtózatos erejű gravitációjukkal, és semmit sem okádnak ki.

A fekete lyukakból sugárzás jön ki, majd egy idő után a lyuk felszívódik, eltűnik. A sugárzást a mai napig Hawking-sugárzásnak hívják.

Fontos sejtése volt, hogy az univerzumnak nincs határa a mi általános téridő-felfogásunkkal nézve.

Az utóbbi évekbe Hawking népszerűségét arra is felhasználta, hogy olyan, a jövőnk számára meghatározó témák fontosságára mutasson rá, mint a csillagközi utazás, az idegen élet kutatása, vagy a mesterséges intelligencia fejlődése.

Jóslatai, sztársága

Az idő rövid történetében mesélt a pápával való találkozásról, amit egy jezsuiták szervezte kozmológiai konferencia mellett ejtettek meg a Vatikánban. Így emlékezett vissza Hawking a pápa audienciájára:

Mint mondotta, rendjén való, ha a Világegyetem fejlődésének az Ősrobbanást követő szakaszait tanulmányozzuk, de ne feszegessük magának az Ősrobbanásnak a kérdését – mert ez volt a Teremtés pillanata, következésképpen Isten műve. Örültem, hogy a pápa nem tudta, miről tartottam előadást éppen ezen a konferencián – arról a lehetőségről, hogy a téridő véges ugyan, de határtalan, akkor pedig nincs kezdete, tehát a Teremtés pillanata se létezhetett. Nem szívesen osztoztam volna Galilei sorsában, akivel különben is elég sok közösséget érzek, egyebek közt azért, mert pontosan 300 évvel a halála után születtem!

***

Források: Hawking.org.uk; Stephen Hawking: Az idő rövid története (Akkord Kiadó, 2003, ford. Molnár István és Egri Győző)

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.