A fiatalok univerzumába nem igazán jutnak be a való világ hírei, lakóit hidegen hagyják a mainstream média sztárjai.
akik úgy döntöttek, hogy kamera elé állnak, és olyan tartalmat kezdenek el gyártani kortársaiknak, amilyenre ők maguk is vágynak. A fiatalok univerzumának központja a YouTube, ahol a legnépszerűbb videósokat több tíz-, esetenként több százezer fős rajongói közösségek követik.
Videós alapvetően bárkiből lehet, hiszen egy okostelefon is elég lehet a saját csatorna beindításához. A siker kulcsa az egyediség és a kreativitás. A folyamatosan fejlődő eszközpark és tudás csak ezeket segítenek minél jobban kibontani.
Nem véletlen, hogy egy friss brit felmérés szerint a 6 és 17 év közötti fiatalok háromnegyede fontolgatja, hogy kipróbálja magát a YouTube-on, és több mint felük szeretne majd videós karriert befutni.
A motivációik között csak negyedik helyen szerepel a pénz, vagyis sokkal fontosabb számukra az, hogy kreatív munkát végezzenek, hogy kifejezhessék önmagukat, illetve, hogy hírnevet szerezzenek maguknak, mint az, hogy sokat keressenek. Ebben valószínűleg szerepet játszik az is, hogy ők is tisztában vannak vele, nagyon kevesek tudnak megélni videózásból, és minden millióból csak egy keres vagyonokat vele.
Egyrészt azokból, amiket a Google helyez ki a YouTube-ra, másrészt vannak szponzoráló cégek, amelyek azért fizetnek a népszerű videósoknak, hogy bemutassák a termékeiket. Ez működhet nyíltan, például úgy, hogy a népszerű youtuber kipróbál egy kütyüt, és elmondja róla a véleményét. Vagy működhet burkoltan, például úgy, hogy a népszerű youtuber mindig ugyanazt az üdítőt issza, vagy folyton feltűnő márkajelzésű ruhákban jár. Utóbbi nagyon veszélyes, mert az Y, de főleg a Z generáció tagjai hamar kiszúrják, és nagyon nem szeretik, ha megpróbálják megvezetni őket.
A nagyvállalatok vezetői az utóbbi években kezdték el felismerni, hogy a youtuberekben hatalmas potenciál rejlik, mert folyamatosan bővülő, összetartó rajongói közösségeiket csak rajtuk keresztül tudják hatékonyan elérni a hirdetéseikkel. Magyarországon tavaly indult be ez a folyamat, ez jelenti az új korszak kezdetét, amelyikben a YouTube videósai egyre nagyobb konkurenciát jelentek majd a professzionális szórakoztatóipar szereplőinek.
Nehéz megjósolni, hogy mindez hová fog kifutni. Vajon bekövetkezhet-e hamarosan egy akkora mediális váltás, mint amikor a tévé a partvonalra szorította a rádiót? Többek között erről, illetve a videós szakma hátteréről, nehézségeiről kérdeztünk néhányat a magyar YouTube meghatározó arcai közül.
A New Era – Real Talk című rendezvényen jártunk szombaton, ahol népszerűségük csúcsán, illetve videós karrierjük elején járó youtuberek beszélgettek egymással és a közönségükkel arról, ami a kamerák mögött történik, vagyis ami a néző számára láthatatlan.
Nessaj
Nessaj lassan öt éve építgeti tudatosan a csatornáját, aminek gerincét a videojátékok adják, de az igényekhez igazodva folyamatosan jelennek meg rajta vlogok, illetve sporttematikájú videók is. Közel 250 ezres néző-, illetve pingvinseregével már a nagyobbak közé tartozik. Azt mondja, ő is úgy érzi, hogy a mostani egy fölfelé ívelő korszak a magyar YouTube történetében.
„Korábban elérhetetlennek hitt cégek hajlandók arra, hogy leüljenek beszélgetni velünk, és időt áldoznak arra, hogy megértsék, hogyan működik ez az egész. Ezen a platformon nem lehet úgy működni, mint a hagyományos csatornákon. Ha nem is közvetlenül, de napi kapcsolatban kell lenni a közönséggel. Ha nem vagy velük egy hullámhosszon, idegenként tekintenek rád.
A magyar mainstream médiából mintha kifogyott volna a kreativitás. Tíz éve kapjuk ugyanazokat a sztorikat ugyanazokkal az arcokkal. A YouTube-on ilyesmi nem történhet meg. Bőven van még potenciál a platformban, rengeteg tematikus csatornának lenne rajta hely, például gasztrónak vagy barkácsnak. Szép sikereket lehetne elérni velük, ha valóban hozzáértők csinálnák őket.
Mindezzel együtt nem gondolom, hogy a YouTube tényleg megdöntené a milliárdokból gazdálkodó médiacégeket. Jól meg fog férni a két szegmens egymás mellett, és ez így jó, hiszen ez két nagyon különböző világról van szó. A YouTube varázsát épp az adja, hogy ez egy szűkebb, de sokkal szabadabb és közvetlenebb platform.”
Ábel von Müller
Ábel von Müller a videósok Supermanje. Abban az értelemben legalábbis, hogy ő is egy fekete szemüveggel próbája elrejteni valódi énjét, ahogy Clark Kent, csak a kryptoni hős technikáját továbbfejlesztve ő már napszemüveget használ, nem üvegest. Két éve vloggerkedik, fő erőssége a humor, illetve a vágás. A napokban sikerült elérnie az első nagy álmát.
„Egészen elképesztő érzés, hogy meglett a százezer feliratkozó. Ez szimbolikus határ, mert ezért jár ajándékba egy bekeretezett, ezüst play-gomb. Aki elkezd videózni, legalább egyszer biztosan elképzeli, hogyan mutatna egy ilyen a falán.
Most már szponzorációs felkéréseket is kapok, de nagyon távolinak tűnik, hogy csak videózásból élhessek meg. Jelenleg talán három-négy magyar csatorna van félmilliós feliratkozó szám felett, ez csak számukra lehet realitás.
Jelenleg színházi hangosítást és világítást tanulok, amit bevallom, csak azért kezdtem el, hogy ne üljek otthon, de nagyon megszerettem. Jó lenne, ha majd tudnám együtt csinálni ezt munkát és a videózást. Tudom, nem lesz egyszerű, a videózás rengeteg időt visz el, különösen azokban az időszakokban, amikor belassul a feliratkozók számának növekedése, mert olyankor mindig elő kell állni valami újdonsággal.
Az biztos, hogy egyelőre nem szeretném abbahagyni. Egyrészt ez a hobbim, másrészt pedig jól esik az elismerés. Mostanában már nem nagyon van olyan nap, hogy ne jönnének oda hozzám az utcán. Furán érezném magam, ha ez egyszer csak nem így lenne.”
Mint az élet annyi területén, a YouTube-on is meglehetősen erős a férfitúlsúly.
Vagy azért, mert túl szexisek, vagy azért, mert egyáltalán nem, vagy azért, mert nagy a mellük, vagy azért, mert kicsi és így tovább.
Matsu Kei
A jelenleg 12 ezres csatornát működtető MatsuKei is túl van már egy-két komolyabb támadáson. Három éve, angolul kezdett vlogolni, de nem sokkal később magyarul folytatta, komoly küldetéstudattal.
„Az a célom, hogy rávezessem az embereket, hogy nem azokat a tökéletesnek tűnő embereket kellene idealizálniuk, akiket a tévében, vagy a divatlapokban látnak. Sokfélék vagyunk, sokféleképpen szépek. Mindenkinek megvannak a maga kis hibái, ettől vagyunk emberek, ettől vagyunk különlegesek. Szeretném elfogadtatni az emberekkel, hogy mindenki más, senki sem tökéletes.
A YouTube-ban épp azt szeretem, hogy alternatívát állít a mainstream médiának. Úgy érzem, mostanában vannak pozitív változások a platformon, elkezdtünk olyan problémákról beszélni, amikről korábban nem igazán mertünk, mert tartottunk attól, hogy nézőink egy részét kiakasztaná. Például, hogy mennyivel nehezebb dolguk van videósként a nőknek. Én nyitottam ebbe az irányba, és nagyon sok emberen láttam, hogy legalább elgondolkodott. Sokan nem is veszik észre, hogy mekkora gáz a hímsovinizmus, amíg el nem mondjuk nekik, mi vele a probléma.
Mindig lesznek trollok, meg durva kritikák, de ezt el kell fogadnom, ezzel jár, ha kamera elé ül az ember, nem tetszhetek mindenkinek. Másrészt pedig a saját fájdalmából tanul az ember. Erre is jó lenne megtanítani a többieket.”
Nana
Nana már tizenkét évesen ismert szereplő volt az online térben. Volt csatornája az ASKfm-en, ahol bárki kérdezhet bárkitől bármit, és a YouTube-on is voltak már videói. Néhány hónapja kemény döntést hozott: törölte a korábbi nyilvános életét, és tiszta lappal kezdett.
„Be kellett ismernem, hogy az még nem igazán volt tartalom, csak csináltam valamit, mert miért ne. Nagyon fiatal voltam még, másképp láttam a világot. Szerettem videózni, ezért nem akartam teljesen feladni a csatornámat. Rájöttem, hogy amikor én nézek videókat, akkor a szórakoztató tartalmak mellett azokat keresem, amik valamilyen segítséget nyújtanak nekem. Valami ilyesmit szeretnék csinálni.
Nőként, ráadásul fiatalon elég nehéz, de ezt el kell fogadni, néhány év alatt nem fog minden megváltozni. Én annyit tudok tenni, hogy hangot adok a problémának. Remélem, ezzel sikerül legalább annyit elérnem, hogy egy-két ember elgondolkodik és változtat a véleményén. Akkor majd ők is hatással lesznek egy-két emberre és beindul egy láncreakció.
A saját korosztályomat szeretném elérni, és ez csak a YouTube-on lehetséges, hiszen az idejük 90 százalékát ott töltik.”
Paplovag
Paplovag négy éve youtubeozik, fő profilja a videojáték. Közel százezer fős követőtábora nagyjából úgy működik, mint egy óriási haveri társaság. Azon kevesek közé tartozik, akik soha sem foglalkoztak szerkesztett videókkal, az első perctől kezdve élőben közvetít. Azt mondja, nála épp a felnőtté válás hozta úgy, hogy belevágott az egészbe.
„Nem volt már elég idő, vagy lehetőség arra, hogy a barátaimmal együtt játszunk, vagy felmenjünk valakihez, és nézzük, ahogy játszik. Emiatt döntöttem úgy, hogy indítok egy csatornát, csak a haveroknak. Ebből lett tavalyra egy masszívabb közönség.
Sokszor még ma is nehezemre esik ezt elfogadni. Egyrészről jó, hogy van közönségem, de próbálom kihúzni magam az alól, hogy az egészet komolyan vegyem. Számomra a játék, a közvetítés kikapcsolódás, és nem szeretném, ha a munkává válna. A legtöbben pont azért szeretik a csatornámat, mert a hobbi jellege miatt őszinte és emberközpontú az egész.
Volt idő, amikor elgondolkodtam rajta, hogy mi lenne, ha csak a streammel foglalkoznék, de rájöttem, hogy pont a lényegét vesztené el az egész. Aztán túlságosan szeretem a stabil dolgokat, a videózás pedig eléggé ingatag. Bizonytalan, hogy meddig lesz még ennyire meghatározó a YouTube, vagy hogy mi lesz helyette. Senki sem tudja, hogy meddig tart a mostani felfutás.”
Paul Street
Paul Street valamilyen trükkel juthatott be a New Era – Real Talkra. A rendezvényt szigorúan 16 éven felülieknek hirdették meg, ő viszont még 15. Igaz, nem olyan srác ő, akit zavarnak a korhatárok: tíz hónap alatt 40 ezres követőszámot elérő csatornája erősen 18 pluszos témákat dolgoz fel. Sötét, rejtélyes, történetekről, sokkoló jelenségekről szóló videóiból rendre az derül ki, hogy a valóság sokkal durvább, mint a legbetegebb horrorok.
A Kék Bálna jelenséggel például az ő videója alapján kezdett el foglalkozni a média. Olyannyira, hogy a TV2 híradójának kritikán aluli szakmaisággal elkészített, március végi riportjába részleteket is bevágtak belőle. Nyilván az ő megkérdezése nélkül.
„Nem zavar különösebben, ha kék bálnás videóval azonosítanak, de egyébként is kezd már lecsengeni körülötte a hype. Amit a híradó csinált, nem volt etikus, ráadásul óriási butaság volt összemosni a videojátékokat a Kék Bálnával. Reagáltam erre egy videóval, részemről ezzel lezártam az ügyet.
A mai tizenéves korosztály nem véletlenül néz kizárólag YouTube-ot. Jobban bíznak a kortársaikban, és például én is sokkal jobban el tudok magyarázni nekik bizonyos dolgokat, mint a média. Érzem ennek a felelősségét, ezért csak hosszú kutatómunka után írom meg a szövegeimet egy adott témában. A videóimban pedig nem alkotok véleményt, csak információkat osztok meg, aztán majd a nézők eldöntik, hogy mit kezdenek az egésszel.
Különösebb célom nincs a videózással, szeretem csinálni. Persze jó lenne elérni a százezres feliratkozószámot, de nincs bennem olyan, hogy én majd ebből szeretnék megélni. Azért kezdtem el, mert szeretem, hogy meghallgatnak, és azért folytatom, mert örülök a pozitív visszajelzéseknek.”
TheVR
A mai magyar YouTube egyik legmeghatározóbb szereplője a TheVR. Fábián István és Komzsik János lassan negyedik születésnapját ünneplő videojáték-csatornája a napokban lépte át az 500 ezer feliratkozós határt. Magyarországon ezt eddig csak Dancsó Péter 2011 januárjában indított Videómániájának, illetve a zenei paródiáikkal 2012 novembere óta hódító PamKutya párosának sikerült.
Jani és Pisti teljesítménye azért is különleges, mert berobbanásuk óta az összes közönségszavazós versenyt megnyerték, amin elindították őket, a Telekom Videós Gálájától a Playboy Man of the Year-ig. Majdnem egy éve beszélgettünk velük, akkor tele voltak tervekkel, és persze aggodalmakkal, hogy ezek vajon hogy fognak elsülni. Úgy tűnik, egyszerűen nem tudnak mellényúlni.
Pisti: „Lehet, hogy vannak, akik szerint ez nagyképű válasz lesz, de ez tényleg így van. Azért, mert egy olyan összetartó és hűséges közösség áll mögöttünk, akik képesek mindezt elérni. Nagyon büszkék vagyunk rájuk.
Még egy évvel ezelőtt sem gondoltam, hogy ekkorára tud nőni a csatorna. Igaz ugyan, hogy folyamatosan bővül a platform, de a mi fő profilunk azért még mindig csak egy szűkebb réteget foglalkoztat. Most, hogy elértük az 500 ezret, felőlem már történhet bármi.
A videojátékosok egyébként kezdenek már leválni a YouTube-ról. A tulajdonos Google teljesen önkényesen módosít a szabályokon, és nagyon megváltozott a hozzáállás a játékosokhoz. Van viszont egy másik platform, a Twitch, amit teljesen ránk szabtak. Ott csak élőben lehet közvetíteni, ami egészen más felkészültséget igényel, viszont sokkal szorosabb kapcsolatot lehet kialakítani a közönséggel, ami számunkra nagyon fontos. Az játékosok elvándorlása miatt biztos, hogy YouTube hamarosan nem az lesz, mint aminek most ismerjük.”
Jani: „Ez nem azt jelenti, hogy mi feladnánk a YouTube-ot, de lesznek változások. Szeretnénk visszanyúlni a kezdetekhez, amikor sokkal jobban szerkesztett, tartalmasabb videókat készítettünk. Emellett megmaradnak a vlogjaink is, mert a nézőink nagyon szeretik őket, de mindezzel együtt valószínűleg kevesebb videót töltünk majd fel, viszont sokkal jobb minőségűeket.”
Pisti: „Folyamatosan változik körülöttünk minden, és mi igyekszünk úgy alkalmazkodni ehhez, hogy a lehető legtöbb nézőnk igényeit kielégítsük. Ez az egyetlen járható út. A fiatalabb korosztályban ezért működik már az a tendencia, hogy teljesen elhagyják a mainstream médiát a hozzánk hasonló, önálló, rájuk figyelő tartalomgyártók miatt. Ez egy nagyon tudatos döntés a részükről.”
Jani: „Igen, van például olyan követőnk, aki minden hónapban támogat minket egy kisebb összeggel, és mindig odaírja mellé, hogy ez a tévéelőfizetési díj, amit már nem fizet be, mert úgyis minket néz.”
Pisti: „Ez a folyamat egyre erősödik, és egyelőre senki sem látja, hogy hol van a vége.”
Rab Árpád szociológus, digitáliskultúra-kutató sem bocsátkozik ezzel kapcsolatban becslésekbe, azt azonban leszögezi, hogy jelenleg messze nem beszélhetünk egy mediális váltást jelentő forradalomról.
„A YouTube mostani felfutása kicsit arra emlékeztet, mint amikor a kilencvenes évek végén berobbant az első standupos generáció a humor világába. Egy friss szemléletet és stílust hozó, tehetséges csapat volt, akikkel aztán tele lett a tévé, a rádió, az újságok. Hirtelen nagyon megnőtt rájuk az igény, másrészt sokaknak jutott eszébe, hogy az övékhez hasonló karrierbe kezdenek, és ez a szakma rohamos felhígulásához vezetett. Többek között ez vezetett oda, hogy mára nagyon megkopott a műfaj, és csak a legjobbak tudtak sztárok maradni. Erre számítok a közeljövőben a YouTube-al kapcsolatban is.
Kétségtelen, hogy a videósok több téren már megelőzik a hagyományos médiát, de nem a fogyasztás, vagy az információ átvitelének mennyiségében, hanem adott, egyelőre rendkívül korlátozott témakörökben, mint a játék, a szabadidő, a szórakozás, vagy a vásárlás. Bár lassan a cégvezetők is kezdenek rájönni, hogy a videósok jórészt nagyon szerethető, őszinte és hiteles arcok, és a saját szegmensükben nagyon jó üzenetátvivő értékük van, a reklámpiacnak csak egy nagyon vékony szeletéhez férnek hozzá. Meg is fognak maradni üde, de alapvetően apró színfoltnak az óriási médiabirodalmak mellett.
Igaz, hogy egyszer felnő az a generáció, amelyik ma kizárólag YouTube-ot néz, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ezzel együtt megváltoznak majd a médiafogyasztási szokásaik is. Ahogy érettségi után rendszerint felbomlanak a baráti társaságok, az élet változásaival ugyanúgy fognak lassan felbomlani azok a közösségek, amik a videósok köré szerveződnek.
Harmadrészt, nagyon nem látjuk még, mi fog történni az egyre gyorsabban változó világ jövőjében. Meddig marad népszerű platform a YouTube, vagy mi lesz a Facebook után? Egyelőre nem tudjuk a választ ezekre a kérdésekre. Azt gondolom, hogy a virtuális és a kiterjesztett valóság fogja meghatározni a jövőt, ami sokkal közelebb van, mint gondolnánk.”
