A szokásosnál jóval indulatosabb hangvételű cikkel számolt be a Gizmodo a Samsung egyik ötletéről. A cég egyik blogposztjában részletesen olvasható, hogy miként képzelik el az éttermi élményétkezést a jövőben: természetesen az egyre nagyobb médiaismertséget szerző Samsung Gear VR készülékkel. Mi nem leszünk jóval indulatosabbak a kelleténél, egész könnyen kimondhatjuk, hogy az ötlet eléggé… nos, formabontó. Vagy egészen jó, csak nagyon erősen szokni kell.
A blogposzt szerint egy virágokban és látványban egyaránt gazdag toszkán kertben ülünk, a közelben pincészet, a nap süt, mi pislantunk egyet és abban a pillanatban (átmenettel vagy anélkül, ez nem derül ki) víz alatt találjuk magunkat, delfinek között, apróbb halrajok cikáznak körülöttünk. Mindezt úgy, hogy el sem hagyjuk a sarki kifőzdénket, a konyhai kisszékünket vagy a pincénket: mindez ugyanis, amit látunk, hallunk, szagolunk, tapintunk és érzünk, mind a virtuális valóságból jön. A Samsung Gear VR révén ugyanis az éttermek az étkezés élményét teljesen új szintre képesek emelni, ezért pedig az a díjnyertes Paco Roncero séf felel, aki már másodjára rendezte meg a Sublimotion néven futó, az alábbi videón is megtekinthető eseményt.
A harmadik bekezdés után kiderül, hogy az öt érzéket egyaránt átkaroló élmény nem több üres (bár egészen hatásos) marketingfogásnál: az emberek szeme elé cövekelt mobil (sajnáljuk, tényleg az) ugyanis legjobb esetben is csak a látványt és a hangzást képes lefedni – szaglásunk, tapintásunk vagy ízlelésünk módosításához már olyan kémiai és neurokémiai trükkökre lenne szükség, amelyekhez hiányik még egy pár évtized és egy méretes jackdugó (vagy bármilyen input) a fülünk mögé. (Zárójelben azért megjegyeznénk: a „láthatatlan vacsora” élményét kínáló, totális sötétségben, vizuális ingerek és segítség nélkül lezajló étkezések közben a beszámolók szerint kiélesedik az ízlelés és másabb, intenzívebb érzetet kapnak az egyszerű ételek ízei is, kérdés, ezt a trükköt mennyire tudja kiaknázni az a VR-inger, amely jelentősen épít a látványra.)
Mindemellett a Sublimotion élménye kifejezetten épít arra az étkezőhelyiség falaira, ahol projection mapping vetítésekkel varázsolnak újszerű élményeket és szállítanak ehhez dekort – ezt pedig gyakorlatilag továbblöki a VR-be való átlépés, amely öt-tíz percekre kifejezetten izgalmas élménynek is tűnhet, de ennél több nem tűnik gyakorlatiasnak. Már azért sem, mert a VR-rel kapcsolatos megoldandó leggyakorlatiasabb problémák egy jó része az étkezések és az ürítések köré csoportosul: az élmények során az emberek nagy része belefeledkezik az új világba, könnyen dehidratálódik, elfelejt enni-inni és a vécé meglátogatása is problémát jelent. Mindezt pedig csak tovább színezi az, hogy a szobánkban egyedül pizzázva szórakoztató lehet feltenni egy headsetet, de egy étteremben, publikus helyen, ismeretlenek között… nemcsak disszociációs gyakorlat, de bizalompróba is egyben.
