Visváder-Palácsik Lillát legutóbb akkor láthattuk tévéműsorban, mikor második gyerekével volt várandós. Ábel idén augusztusban már kétéves lesz, az édesanya pedig a nyár folyamán férjével, Visváder Tamással együtt részt vett a Nyerő Páros idei évadának forgatásán. Erről a Talk TV YouTube-csatornán annyit mond(hat)ott el, hogy nagyon élvezte a felvételeket.
Ezen kívül a fotós-influenszer fiatalkoráról és családjáról is mesélt a ZWorld című műsorban, egyebek mellett elárulta, hogy érettségi után fogalma sem volt, mi akar lenni, és a szülei miatt ment egyetemre, ahol megismerte későbbi férjét.
Bukdácsoltam is az első évben. Ezek a mikor-makroökonómiák meg a rengeteg matematika, hát ez nem az én világom volt. Meg is buktam, de már az első évben találkoztam Tamással, és ő nagyon sokat segített nekem, illetve nagyon sok különórára jártam. Akkor így fel tudtam készülni a vizsgákra
– elevenítette fel Visváder-Palácsik, majd hozzátette: végül ötösre diplomázott közgazdasági képzésen.
Szülei szerették volna, ha mesterképzést is csinál, de akkor már inkább azzal szeretett volna foglalkozni, ami őt érdekli, és ebben párja is támogatta őt. Elvégzett egy fotográfus képzést, és elkezdett fotósként dolgozni.
Később elmondta, Visváder Tamás miben változtatta meg őt leginkább.
A legnagyobb változás az volt, hogy nekem semmilyen jövőképem nem volt, fogalmam nem volt róla, hogy mikor akarok családot alapítani, hogy mit dolgozzak. És ő ebben segített nekem, hogy megadta nekem az alapokat, elkezdett kezdeményezni, hogy mi lenne, ha fotózással foglalkoznék, utána megkérte a kezemet, és utána együtt, de inkább az ő hatására találtuk ki, hogy mikor legyen az esküvőnk. Mert én amúgy éltem volna a nagyvilágba, és ő adott nekem egy biztos pontot, és ezért nagyon hálás vagyok, és ő hozta be az én életembe a hitet
– fogalmazott Palácsik.
Arra a kérdésre, hogy a Visváderrel való megismerkedése előtt miért volt olyan elveszett, így felelt:
Lehet, hogy amiatt, mert a szüleim megadtak nekem mindent. Igazából mindent megcsináltak helyettem. Főzni nem főztem, hiába próbált hívni anyukám, én sosem akartam, és ennél szigorúbb meg nem volt, hogy »de akkor is, kislányom, mert meg kell tanulni, mert a jövőben akkor hogy leszel háziasszony, hogy fogsz magadnak főzni meg a családodnak?«. Nem, inkább akkor ő megcsinált mindent helyettem. Olyan, hogy én az egész házat kitakarítom, sosem volt, mindig csak a saját szobámat kellett kitakarítanom. Mosni sem mostam soha. Tamás mellett rengeteg mindent megtanultam, mert viszont az ő anyukájánál komoly rendszer volt: minden hétvégén ki kellett takarítaniuk az egész házat, mindenkinek be volt osztva a feladata. Én nem tudtam, hogy hogyan kell mosni. Amikor megismerkedtem Tamással, még levittem vonattal Miskolcra a szennyes ruháimat, hogy anyukám kimossa. Ő mindent megcsinált szó nélkül helyettem, és ezért lettem ilyen életképtelen. Egy fürdőszobát nem tudtam, hogyan kell kitakarítani.
Saját gyerekei még kicsik, de már most próbálja őket arra nevelni, hogy tegyenek rendet maguk után. Azt mondja, abban hasonlít az édesanyjára, hogy néha elpakol a fiai helyett.
Azt vallja, a szülőktől függ, hogyan nevelik fel a gyerekeiket, „kell a szigor, kell, hogy életképessé neveljék a gyerekeket”.
