Szórakozás

„Haragszom rá, mert ő is haragszik rám”

Mindig üdítő, amikor tizenéves olvasóink írnak a gondjaikról és nekik is segíthetünk, az olvasói levélben 17 éves lány kéri a segítséget egy olyan fiú miatt, akivel rendszeresen összekapnak apróságokon. Párkapcsolati és szexuális tanácsadással foglalkozó szakértőnk neki is segít a válasszal, és ha neked is van kérdésed, ha nem tudod, hányadán állsz a partnereddel, ha nehezen viseled el az összezártságot otthon a családdal, ha a párod folyamatosan számonkér téged, ha bűntudatod van pedig semmit nem csináltál, akkor várjuk a leveled az igyjartam@24.hu email címre!

17 éves vagyok és hivatalos voltam egy születésnapi bulira. Egy a szívemhez nagyon közel álló barát, vagy talán több is barátnál, pont akkor hívott telefonon, amikor a testvérem a hajam próbálta elrendezgetni. Kinyomtam, mert nyilván nem engedte az időm, hogy félremenjek és felvegyem a telefont. Ő üzenetben azt írta, hogy fontos lenne, én pedig azt válaszoltam neki, hogy nem tudok beszélni. Erre nyilván megharagudott. És a legrosszabb, hogy nagyon makacs. Akadtak nézeteltéréseink ebben az egy évben, amióta megismertük egymást, és tisztáztuk egymással, hogy vonzódunk a másikhoz. Mindegyik nézeteltérésnél úgy tűnt, hogy itt a vége ennek a fura kapcsolatunknak. Most már egyik részem végleg azt akarja, hogy nyugtom legyen, a másik pedig azt akarja, hogy mindig velem legyen. Össze vagyok zavarodva és haragszom rá mert ő is haragszik rám. Nem értem, most mit kéne tennem, ha még csak meg sem akarja beszélni?

Az olvasói levelet Andrea küldte nekünk, fiatal olvasónknak is álnevet adtunk, hogy senki ne ismerje fel őt. A téma a kapcsolaton belüli kommunikáció, a félreértések, sértődések az ismerkedés kezdeti szakaszában.

Mit lehet tenni?

A kommunikáció akkor jó, ha asszertív, azaz ha képesek vagyunk meghallgatni egymást, ha őszintén el tudjuk mondani a gondunkat, anélkül, hogy félnünk kellene a másik reakciójától. A passzív kommunikációban az egyik fél teljesen alárendelődik a másik akaratának azzal, hogy a másik érdekeit nézi nem a mindkettejüket, az agresszív kommunikációban pedig csak és kizárólag az önös akaratról van szó. Sokan kommunikálnak passzív-agresszíven, onnan lehet tudni, hogy olyasvalakivel találkoztunk, aki így kommunikál, hogy tehetetlenséget, dühöt érzünk belül. Nem más ez, mint érzelmi zsarolások sokasága, ami duzzogással párosul, és a legszebb az egészben, hogy ez az egész probléma nem a két ember között zajlik le, hanem egyetlen egy emberben belül. Az ilyen kommunikációban sajnos mindkét fél sérül, amit olvasónk érez az egyértelműen arra utal, hogy az illető fiú, akivel valami alakul, úgy kommunikál, ahogyan az olvasónknak jelenleg kezelhetetlen feladatnak tűnik.

Azt, hogy hogyan beszélünk egymással a párkapcsolatban vagy az ismerkedés szakaszában, függ attól is, hogy a szüleinktől milyen konfliktuskezelési stratégiát tanultunk gyerekkorunktól fogva. Ezt azért jó tudni, mert ez azt bizonyítja, hogy fejleszthető ez a terület az életünkben.

Olvasónk mindenféle kommunikációjú emberrel fog találkozni élete során, magánéletében és a munkahelyein is, iskolákban is. Felkészülhet arra, hogy azokkal, akik valamilyen játszmára kényszerítik, úgy beszélnek, úgy viselkednek konfliktushelyzetben, olyasmiken sértődnek meg, amiket olvasónk nehezményezhet. A megoldás az, hogyha elmondjuk a másiknak, hogyan érezzük magunkat az adott helyzetben és azt is elmondjuk, nekünk mi lenne a jó. Jelen esetben valami olyasmi lehetne a mindenki számára kellemes megoldás, ha olvasónk elmondaná a fiúnak, hogy amikor nem veszi fel a telefont és ghostingol, akkor aggódik, hogy úgy érzi, magára hagyta, bűntudatot érez olyasmiért amit nem követett el, és szeretné kérni, hogy legközelebb tartsa tiszteletben azt, hogy joga van eldönteni, hogy adott helyzetben hogyan töltse az idejét.

Az asszertivitás a legjobb út, amin járhatunk, ezzel megtanulhatjuk megmutatni a saját határainkat, kivívhatjuk a tiszteletet és kellően kifejezhetjük, hogyha igent vagy nemet szeretnénk mondani valamire. Asszertív jogai mindenkinek vannak, ezt érdemes megtanulni és alkalmazni, ahogyan a kötelezettségeket is, hiszen ahhoz, hogy ez jól működjön, tudnunk kell azt is, mi hogyan viselkedjünk másokkal ahhoz, hogy ne gázoljunk át rajtuk. Ezeket a jogokat ide kattintva bárki elolvashatja. Olvasónk a levél végén azt is említi, hogy már nem is tudja, szeretne-e bármit is a fiútól. Ezt úgy tudja kideríteni, ha az említett módon leül vele beszélgetni, ha kerüli a minősítést, azaz azt, hogy azt mondja a fiúnak, milyen szörnyű alak, hogy változzon meg, satöbbi, mert ez nem vezet sehova. A saját érzelmekről való beszélgetéssel elérhető, hogy a fiú megértse, milyen hatással van másokra, és ha megkéri őt olvasónk arra, hogy a bántásokat tegyék félre, akkor akár még egy romantikus kapcsolat is lehet a dologból. Ha azonban a fiú ezekre nem nyitott, vagy csak ideiglenesen, majd újra és újra elkezdi ezeket a játszmákat, akkor célszerű átgondolni, van-e értelme a párkapcsolatnak.

Ez meg micsoda?

Az Így jártam a 24.hu párkapcsolati blogja, ahol megoszthatod a saját tapasztalatod, elküldheted a véleményed mások történeteivel kapcsolatban, és leírhatod, te hogyan jártál hasonló helyzetben. A leveleket az igyjartam@24.hu email címre várjuk, aggódnod pedig nem kell: a nevedet mindenképpen megváltoztatjuk.

A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.

Kiemelt kép: Máté Csaba

Ajánlott videó

Olvasói sztorik