24 éves vagyok, egy héttel ezelőttig boldog párkapcsolatban éltem. Márciusban lennénk együtt három éve, még az ajándékot is megvette a barátnőm előre nekem. Aztán egyik pillanatról a másikra hirtelen nem tudta, hogy mit akar és időt kért. Elment bulizni, egy kis idő után benéztem én is, majd odaérve végignéztem, ahogy egy másik sráccal smárol. Azt mondta, engem szeret és velem képzeli el a jövőt, állítólag biztos benne, hogy még egymásra találunk, de most élni akar és idő kell neki. Egyáltalán lesz még ebből valami? Szeretem és várok rá, csak nem tudom hogy van-e értelme.
Az olvasói levelet Konrádtól kaptuk, fiatal olvasónknak is álnevet adtunk, hogy ne ismerje fel őt senki. A bizalom elvesztése, a reménykedés és a szerelmi csalódás a téma, amit részletesen kifejtünk a válaszban.
Mit lehet tenni?
A szerelmi csalódás azt jelenti, hogy szeretünk valakit, akit nem lehet, talán olyasvalakit, akit kétségbeesetten vissza szeretnénk kapni. Az, hogy ez milyen, nem kell bemutatni senkinek, szinte minden ember átmegy ezen legalább egyszer az életében. Rengeteg filmben, versben, irodalmi műben láthatjuk viszont ezt az érzést, a világ majdnem összes kultúrájában ismert érzésről van szó. A beteljesedett szerelem utáni vágyakozás miatt fáj annyira, pláne, ha egyszer ez már megvolt, de valamiért elveszett. Amikor rajtunk kívül álló okok miatt veszítjük el, a szerelmi csalódás érzése mellett az igazságtalanság érzése is megjelenik.
A szerelem érzésével együtt jár a boldogság, a teljesség érzése is, még akkor is, ha csak pillanatokra jelenik meg, de ott van. Abban a pillanatban, ahogyan elveszítjük a lehetőségét a szerelem kiteljesedésének, megélésének, sírunk, fájdalmunk égbekiáltó. A szerelem elvesztésének érzése univerzális, minden korban élték már meg ezt férfiak és nők is, és mindig is fogják, amíg létezik az emberiség. Mindennek, bármilyen furcsa is, biokémiai okai vannak, a hormonrendszerünk okozza mindezt, mégpedig főleg a dopaminnal és a noradrenalinnal, amik ketten együtt azért a pozitív izgalmi állapotért felelősek, amit az új szerelem kezdetén érzünk. A noradrenalin és a dopamin is függőséget válthat ki, energikusabbak leszünk ugyan, de ezek miatt a hormonok miatt nem tudunk aludni, enni, amikor nagyon szerelmesek vagyunk. Figyelmetlenebbek, szórakozottabbak vagyunk, nehezebben tudunk koncentrálni, gondolataink pedig beszűkülnek a szerelmünk tárgya köré.
E két hormon neurotranszmitterekként is működnek, miattuk van az, hogy kipirul az arcunk, hevesebben ver a szívünk és akár izzad a tenyerünk, ha a közelében vagyunk annak, akibe szerelmesek vagyunk. Akkor, amikor a kapcsolat elér egy nyugalmi szakaszba és a kötődés elkezdődik, akkor a dopamin hormon egy kissé rendeződik, mindkét szerelmes ellazul és ez a hormonoknak is köszönhető.
Olvasónk esetében nem kérdés, hogy miért nem múlt időben beszél a barátnőről, hogy miért reménykedik még abban, hogy minden jóra fordul. Ez a reménykedés, a hit a szerelmi csalódások velejárói. Ebből kiindulva a fő gond inkább az lehet olvasónk esetében, hogy véglegesen egyikük sem vállalja a szakítással járó felelősséget, de azt sem tisztázták, hogy együtt vannak-e – nyitott kapcsolatban például – vagy sem.
Jelenleg a leendő volt barátnő fenntart egy olyan állapotot, amiben lógva hagyja a kapcsolatukat, miközben elvileg már semmi közük egymáshoz, és ő továbblépett. Amennyiben ez az első komolyabb kapcsolata olvasónknak, célszerű lenne a korrekt szakítást próbálgatni, hiszen senki nem születik úgy, hogy tudja, mit is kellene tenni ilyen helyzetben. Mindannyian megtanuljuk, hogyan szakítsunk, mit mondjunk, hogyan viselkedjünk. Ezt sosem késő elkezdeni, annál is inkább, mert a tisztázatlan helyzet rengeteg konfliktust eredményezhet: mi lesz például, ha olvasónk csókolózik majd egy másik lánnyal és a barátnő ezt meglátja? Ha a másik utat választják, és együtt maradnak egyfajta nyitott kapcsolatban, akkor a szabályokat világosan meg kellene beszélni, kinek mihez van joga, és mihez nincs. Bármilyen megoldást is választanak, egyetlen egy út vezet ehhez: a megfelelő kommunikáció.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
