Ha a lexikonban a hekk szóhoz lapoznánk az alábbi megfogalmazást találnánk: latin nevén, Merluccius merluccius. A hazánkban is rendkívül népszerű, hosszúkás testű hekkel – amit mi magyarok csacsihalnak is hívunk – főként a balatoni halsütödékben találkozhatunk.Az argentin hekket a Dél-Atlanti óceánban halásszák, a Falkland szigetek környékén.A hekk Észak-Skandináviától és Izlandtól Észak-Afrikáig honos. A legkedveltebb része a hekktörzs, fej és farok nélkül.
De hogy kerül ez a fejnélküli, fagyasztott, argentin hal a magyar tenger partjára? Mitől ilyen népszerű? A balatoni hekkevés a 60-as, 70-es évektől vált a strandolás kihagyhatatlan elemévé, állítólag Budapesten, a Római-parton már a 20-as évektől is népszerű halétel volt- írja az I love Balaton.
Elkészítése nem igényel nagy szaktudást, paprikás lisztben meg kell hempergetni, és bő olajban ropogósra sütni. Ennyi a titka. A legtöbb helyen kovászos uborkával, sültkrumplival vagy kenyérrel kínálják.
Közkedvelt, mert olcsó és viszonylag kevés benne a szálka. Valaki imádja, mások szörnyen középszerű, íztelen halnak tartják. Sok balatoni halsütöde egyenesen “hekküldözést” indítványozott, mert szerintük csak a hazai halaknak van helyük a Balaton-parton. Sokan úgy vélik, a keszeg finomabb is, csak be kell irdalni, és ropogósra kell sütni, így evésnél könnyen ki tudjuk szedni a szálkákat.
A balatonihal.hu szerint a hekk egyeduralma megtörni látszik, idén fellendült a magyar hal iránti kereslet. Bár még mindig népszerű a hekk, már megérkeztek az igényes halfogyasztók a Balaton partra. Egyre többen fogyasztják a magyar halakat, sokan keresik a süllőt, a pontyot és a keszeget is.
Huszár László az egyik balatoni halsütő vezetője szerint a süllő a Balaton kincse, mindenkinek ezt a halat ajánlja. Egy másik halsütő szerint mindegy milyen halat kínálnak, csak legyen jól elkészítve.
“A süllőt egészben sütik, így a legtöbb fél kilónál nem kisebb, ezért egy Balaton-kincséért – ahogy a halsütő fogalmazott – legalább 3100 forintot fizetnek. De már nem azok a nyaralók töltik szabadidejüket a Balatonnál, akik az igényes, jellegzetes balatoni étkekre ne áldoznának.”
